2010. április 28., szerda

Blue eyes

Nem értem a férfiakat. Ma egy hihetetlen kék szempár nézett, mert megtehette. Hónapok óta megteheti, van rá módja: ha beszélgetünk, akkor minden további feltűnősködés nélkül...Csakhát, amíg nem volt meg rá a "hivatalos" indoka, én már akkor is észrevettem erre-arra (pl. buliban), hogy néz. Jó magas férfi, és elég feltűnő, amint lepillog rám kissé arisztokratikus "nehogy észrevegyék" stílusban; csakhát persze észreveszem. Vissza szoktam nézni, mert én is megtehetem, és olyan különösen szépre sikeredett szeme van: egyszerűen vonzza a tekintetet. Olyan ártatlanul szép, mint a kisgyerekeké. Néz, mert megteheti, és én tudom, hogy közben van egy barátnője...Nem értem a férfiakat. Tudom, hogy hűséget szoktak fogadni, nem vakságot, de azt hinné az ember lánya, hogy egyszer megnéz, és azzal eltelik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése