2010. április 22., csütörtök

látogatás

Tegnap meglátogattam J. barátnőmet a kórházban: mélyvénás trombózisa van. Furcsa dolog az élet: a kollégák közül öten vagyunk (voltunk) így "jóban": valamennyire összejártunk, egy kis véd- és dacszövetség volt közöttünk; elmentünk egymás esküvőjére (már akinek volt) - aztán az élet szétzilált minket; lelki értelemben pedig nem is kicsit, főleg az utóbbi fél évben.
J. közülünk az egyik legzárkózottabb - előttünk nem is nagyon volt neki barátnője, a férje úgy zavarta közénk, amikor koktélozni hívtuk. Tegnap pedig jól elbeszélgettünk, és megtudtam az utóbbi hónapokban közte, és K. barátnőnk között húzódó látens fal okait - J. szemszögéből. Egyfelől örültem, hogy ha több hónapos késéssel, de végre ráláthattam egy kicsit a témára, másfelől elszomorított - ismerve a B-vel kavarodott konfliktust, J. határozottan megkért, hogy ne homályosítsam fel K-t arról, amit ő mondott, mert megint én fogok rosszul kijönni a szituációból. És J-nek igaza van - viszont K-nak tudnia kellene bizonyos dolgokról, hogy a jövőben jobban kezelje a helyzetet.
És elgondolkodtató, hogy B. is orrol valamiért J-re - elgondolkodtató, hogy van 3 intelligens nő, akik olyan makacsok/konfliktuskerülők/haragtartók/büszkék (ki-ki vérmérséklete szerint), hogy képtelenek egymás felé közelíteni, helyette falakat emelnek. A legbosszantóbb, hogy azóta is viccelődnek, csacsognak egymással, mégis a ki nem mondott, le nem tisztázott helyzetek mérgezik a köztük lévő kapcsot.
Az alaptörténet persze itt is egy hímneműre vezethető vissza: K-nak alapvetően bizonytalan, krízisektől szabdalt a kapcsolata. K. ezért vissza is mondta a májusra tervezett esküvőt, sőt, a párja karácsony előtt haza is költözött három hétre. Ami a párja számára nem volt világos, hogy K-nál a konfliktus ilyen drasztikus irányba terelése csak és kizárólag akkor szokott bekövetkezni (egyszer már szeretett volna szakítani), amikor feltűnik egy potenciális Másik Igazi, mivel 1. K. kapcsolatfüggő 2. K. már évek óta nem szerelmes párjába.
J. mindig is ellenezte K. és párja kapcsolatát (tulajdonképpen mindannyian erős fenntartással kezeljük a témát), mert szerinte Pár egy "impotens energiavámpír". Amiben igaza van, noha nekem személyesen nincsen bajom Párral, de nem én élek vele.
Szóval, ahogy az lenni szokott, megjelent a színen a potenciális Másik, és K. rögtön érezte, hogy "mintha ismerné", meg "ellenállhatatlan vonzalom", ésatöbbi, ésatöbbi. Független megfigyelők szerint Másik is érdeklődött K. iránt, de egy kicsit döcögött a történet, mert egyikük sem volt független. A gond akkor bukott ki, amikor K. elmesélte nekem, hogy mivel J. is dolgozik Másikkal, furcsa dolgot figyeltek meg: J. sokat beszél Másikkal, erről nem hajlandó K-nak mesélni, K. Másik elszólásaiból tudja, hogy J. róla is mondott valamit. K. úgy érezte, J. nem hozzá lojális, hanem Másikhoz, sőt: J. feltehetően beleszeretett Másikba, és ezt magának sem ismeri be! A feltételezés ugyan elég bizarr, de nem lehetetlen. Másik azonban karácsony előtt hirtelen elmaradozott. K. nem értette, Másikkal mi történhetett, ugyanis az érdeklődés úgy szűnt meg, ahogy egy cérnát szokás elvágni.
Decemberben három órát ücsörögtünk K-val egy sörözőben, forralt bort iszogattunk, és K. végiganalizálta Másik addigi, valamint összes elképzelt cselekedeteit, hogy azt a konklúziót vonja le: Másik vagy becsajozott, vagy megijedt, mivel K. teljesen új típusú barátnő lett volna. Ugyan az ilyen agyalgások utólag semmit sem érnek, de nekem is jól esett hasonló helyzetben a meddő elemzés. K. tehát egyedül maradt 3 hétre, ezalatt megpróbálta kiheverni Másikat, majd visszafogadta Párt. K. azóta is depressziós, viszont csalódottságában falat húzott maga és J. közé is...
J. verziója kicsit más: ő arra próbálta rávenni K-t, hogy Párt és Másikot próbálja meg külön kezelni, a két helyzetet ne mossa össze. J. és én ugyanis azon a véleményen vagyunk, hogy az ember ne pocsolyázzon egy rossz kapcsolatban, viszont abból önállóan, ne más hátán másszon ki! És elviekben az a tisztességes, ha nem egyik kapcsolatból esünk a másikba. A hölgytársaság másik 3 tagja úgy véli, hogy "megtörténhet olykor, hogy egymás után jönnek az emberek" - de minő véletlen, hogy velük általában ez zsinórban így történt :-)) (B-vel talán nem).
J. azt érzékelte, hogy K. egyszercsak szilveszter után nem kereste, kerülte, és azt a következtetést vonta le, hogy akkor innentől kezdve három lépés távolság...Szerettem volna többet is tudni, de nem kérdeztem meg J-től, hogy ő mit érzett Másik iránt, hanem Másik hozzáállásáról érdeklődtem. J. szerint Másiknak komolyabb tervei voltak K-val; a vonzalom tehát ennyiben jól megalapozott volt, viszont J. úgy látta, hogy ezt mindkét fél eltaktikázta.  Amikor az egyik engedett volna, akkor a másik húzta be a kéziféket, amikor a másik nyitott, akkor az egyik utasította vissza. J. szerint K. folyton tettette a hülyét, mint aki nem akarja észrevenni Másik érdeklődését. K. véleménye az, hogy nem szabad túl hamar odaadnunk magunkat a kiszemeltnek: a férfi erőteljesen dolgozzon meg értünk. Ami jó szemléletmód, csak nehezen alkalmazható egyénekre az eltérő tűréshatár miatt. Megkérdeztem, hogy miért tűnt el Másik. J. azt felelte, hogy azért, mert -valószínűleg- adott magának egy határidőt: eddig kísérletezik, utána meg egyértelműen el kell varrni a szálakat. És hogy mit gondolt Másik K. viselkedéséről? Nos azt, hogy K. csak játszott vele. És tény: az eltűnéskor már rég túl voltak azon a bizonyos három hónapos ismeretségen. "És mi volt a te szereped ebben, J? Mit beszéltél Másikkal K-ról? Fényezted?". "Igen." Ismerve J. véleményét K. magánéletéről, ez hihető válasz. J. érzései Másik iránt pedig lényegtelenek, hiszen J. realistán szemléli helyzetét, és esélyt sem ad holmi borzongásnak házasságon kívül.
Mellesleg: egy barátnő feladata az, hogy fényezze barátnőjét a kiszemelt előtt - még akkor is, ha ezt úgy teszi, hogy azért nem vallja be ezt a másik nőnek, mert szeretné, ha az végre önmagától cselekedne, saját akaratából, nem az eseményektől sodortatva. De ez már csak az én hipotézisem.

Milyen furcsa az élet! Párkapcsolat hiányában most a baráti kapcsolataimon keresztül tanít: B. hihetetlenül hirtelen haragú és a kapcsolatban a dominanciaharcot látja, K-val pedig szeretnek mindig valami sötét motivációt felfedezni mások életében (pl. hogy J. mit érezhetett Másik iránt). K. már az összes lehetséges módon kielemezte a depresszióját, mégsem képes változtatni életén (jelenleg!), Á. pedig amilyen kis bájos, mosolygós nőci volt, míg egy álompár jellegű kapcsolatban élt, a válása óta -K. szerint- "kifordult magából" - Á. ejtette meg a minap említett "kiszámított" beszélgetést az elsőrandis fickóval....Aztán ott van A., aki nem tud elválni férjétől, csak nyúnyászolódik, és mindezt anyagi helyzetre, védikus-karmikus dolgokra fogja, állandó olvasó A. - veled most konkrétan nincs semmi "gond", és ezt nem csak azért írom, mert Te olvasol, hanem azért is, mert tényleg hihetetlenül sokat fejlődtél az utóbbi években, és szerintem nagyon pozitív nő lettél! És Gy., aki eltűnt hónapokra, és a szülinapi sms-re nem reagált...A szomszéd nénim (asztrológiai mentorom!) közölte, hogy függetlenül a másik eltűnésétől az ember akkor hívhatja fel ismerőseit, amikor Ő kíváncsi lesz rájuk, és ez így igaz. Nem kell a telefonálgatásból is játszmázást csinálni.

Nem baj: a következő két évben a Szaturnusz majd rendet tesz az emberi kapcsolatokban. És nem csak a párkapcsolatokban. Hm. Lassanként folytatnom kéne az én kis történetemet is, de mostanában annyi minden történt velem, aminek úgy érzem, fontos szerepe lesz még az életemben, hogy muszáj volt ezeket rögzítenem.

1 megjegyzés:

  1. Igazán jól esett. Tényleg sokat fejlődtem, és pozitív nő lettem? Hidd el, van még mit tanulnom! Nem is keveset.

    VálaszTörlés