2010. április 27., kedd

Kezdj valamit az életeddel!!!!

Egyetlen olvasóm hiányolt...Furi, de így annyira más Veled kommunikálni! Másnak nem adtam meg a blogomat - úgy érzem, ha azok a barátnőim, akik napi szinten "kéznél vannak", ezt is olvashatnák, akkor nem tudnék olyan felszabadultan írni. A tudat, hogy csak egy-egy kóbor lélek vetődik ide Rajtad kívül, megnyugtat, és ad valami kis budoár-jelleget irományomnak.

Hogy miért nem voltam itt? A mai nap, az elmúlt napok kimerítettek. Pénteken és szombaton vásároltam - a ruhapénz aprólékos elköltését ugyan nem tűztem ki célul, de gyakorlatilag szinte maradéktalanul megvalósítottam. Pedig - figyeld!!!- egyetlen türkiz pólóért mentem be az egyik boltba. Aztán, ahogy lenni szokott: alkalmi árakkal, alkalmi lehetőségekkel találkoztam, és elgondolkodtam: A legtöbb ruhámat leárazva veszem, de mivel átlagméretűként a leárazottból csak a "maradék" marad, a kedvenceim eltűnnek, ezért most a megalkuvásba hajló kompromisszumok helyett némileg beújítottam. Egyszerűen vannak olyan típusú holmik, amiknél nem érdemes a leárazást kivárni: ilyenek sokszor bizonyos cipők, farmerek, fehérneműk. Ezek nagyon kényesek: vagy kényelmesek, és mintha rád öntötték volna...vagy nem.  Most például több olyan dolgot is vettem, amire tulajdonképpen évek óta vadászom. Szövetnadrágokra kb. 3 éve (és folyamatosan!); nőies munkába járó szandálra 5 éve, halászfarmerre 5 éve...A számok pedig nem költői túlzások! A ruhatáram bizonyos darabjai 3-4-5 évesek (esetenként 10 is...), és csak kegyeletből, valamint pótlási hiányosságokból nem landoltak eddig kukában. Szóval pénteken nyakamba vettem az Árkádot, és 2-3 óra alatt leamortizáltam magam: a sok karomon lógó ruha, kutakodás, fülkéből be-ki rohangálás után úgy éreztem magam, mintha egy aktív edzésen vettem volna részt. Gyanítom, nem hangolódtam rá a "shoppingolásra". Viszont évekre előre elláttam szekrényemet bizonyos termékekből...Szombaton a délelőtti főzés, és takarítás után némi mozizással megtarkítva ugyanez történt pepitában. A vasárnap a  mosásé lett. És lőn reggel, és lőn este: hetedik nap! A hangulatom a múlt heti "nemakaroküzletelni"-konfliktus miatt a  mélypontjára került, így azt vakarásztam össze, meg némi asztrológiai kutakodással enyhítettem sanyarú sorsom - hogy ebbe hogyan illik bele az "elköltömvagyonom-hiánypótló-shoppingolással", azt döntse el ki-ki ízlése szerint !

De félre e pórias gondolatokat! A Firenzei Kalmár most biztos kacag magában - ő tudja, mi a földi hívság, a kemény üzlet, mert volt benne része...de csak ritkán tekint le rám. (A ritkán viszont több, mint a  semmikor...hm.)

A mai nap remekül beleillett abba a sorba, hogy ha a Jóisten nem adott férfiembert párodul, hogy azon gyakorold az emberi kapcsolatok rejtelmeit, akkor megsokasítja egyéb emberi kapcsolataidból fakadó konfliktusaid számát! És lőn reggel: második nap (avagy kedd):

Konfliktus Kollégával. /Írtam: Én, mint maradék Egó/ 

Kétszemélyes mini-monodráma, értetlenkedő szereplőkkel: csekélységem, és Kekeckedő Kolléga. Vagy fordítva, az illendőség mián...

Lábjegyzet: Kekeckedő Kolléga, azaz KK, igen érdekes figura, hiszen a férfiak azon csoportjába tartozik, akikre már évekkel ezelőtt, közvetleni kollégaságunkat megelőzően felfigyeltem, mint intellektuális fejű, jóképű, ámde nagyon megnősült egyedre. Házinyúlra ugyan nem lövünk, node ki vagyok én (ÉÉÉÉN!), hogy az Isten sztorijait keresztülhúzzam, amennyiben?! Az amennyibenből persze semmi sem lett, csak a "távolról köszöngetünk egymásnak", valamint egy halavány érzés, hogy valami van, valami feeling, szimpatikus az úr. Aztán kollégák lettünk, és pár hónap alatt világossá lett számomra, hogy KK a kákán is csomót keres, egy igazi szőrszálhasogató Szűz, akinek semmi sem jó; frusztrált és cinikus, és csak a munkakörülményeiről tud panaszkodni ebédidőben. Ahogy minden másik kollégám a munkáról panaszkodik, akit rendezett családi élettel "vert meg" a sors. Merthogy aki betegséggel, vagy a kapcsolatával van behavazva, az arra koncentrál inkább, és a munkára kevésbé panaszkodik. Így múlt el tehát KK varázsa, és a feeling elillant, mint egy kósza pitypangfelhő. 

Lábjegyzet lábjegyzete: Maradtak viszont a beszólogatásai.

Első jelenet: Állunk Kolléganő ajtajában, és az új pólómról beszélgetünk. Mondom: "c&a-ben" vettem. Tudom, nem illik ilyet írni, ez nem reklám, de mondom: (fonetikusan) szí-en-éj-ben vettem. Merthogy én még az MTV-n nőttem fel, ahol viszont egy reklámban hallottam a nevet. Mondja KK: "az cé-und-áááá". Neki is elmagyaráztam, hogy bennem ez így szocializálódott, de néha hozzá tudom tenni, ha nem értik, hogy cé-und-á. De ez milyen igénytelenség/hanyagság; és mi már ezt korábban megbeszéltük(!!!), hogy az cé-und-á. De ez téged mit zavar? Az egy igénytelenség. Közöd hozzá? KK, elmúltál már 20 éves, és még mindig ilyenekkel törődsz? De mi ügyelünk a részletekre, ez igényesség. És téged az motivál valójában, hogy...Na, ennél a pontnál verte ki a biztosítékot KK - te gondolatolvasónak képzeled magad? Igen. KK, szerintem neked fogalmad sincs, hogy engem valójában mi motivál!

Második jelenet nem lett, mert levonultam a színről. Persze nem pont így történt, de a szó szerinti sokkal rosszabb lett volna, annak ellenére, hogy nem káromkodtam. KK-ban az a baj, hogy elvesztette minden varázsát, és a  kesergései alapján igen nehéz elképzelni, mennyi tüzet csiholnak a 15 éves kapcsolatában (gyerek még nincs). Racionalista-ateista, ami egy fokkal rosszabb, mintha szimplán ateista, vagy racionalista lenne. És az önhitt feltételezése, hogy tudja, engem mi motivál! Én meg órákkal később arra eszméltem, hogy szeret engem a Jóisten, mert megmutatta, mivé fog B. uram fejlődni úgy 8 éven belül...ingám ezt a  fejlődési irányt ugyan tagadta, de az ingámra nem sokat adok mostanság. B. ugyanilyen Szűz: kesereg, cinikus, kekeckedik, hibavadász, aki az élet keserűszürke oldalát nézi, és van képe az élettörténetére fogni! Nem vitatom, hogy sokat mért rá az Úr, de másokra is, akik minden szenvedésük mellett csodálatosan derűs és bölcs emberekként élnek közöttünk.

Ültem hazafelé a metrón, és ránéztem egy nőre: Nem volt szép, feltűnő, tulajdonképpen csak olvasott; azt is csak talán, erre sem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy ránézek, és bevillan egy mondat: "KEZDJ VALAMIT AZ ÉLETEDDEL!!!" 
Hát ki vagyok akkor, Kalmár? Azt sejtem, Te ki vagy, Firenzei, mit szerettem magamban AKKOR; és mi nem akarok lenni MOST. De a többi?
Csak egy rakás "akarás" vagyok, de annak is gyenge. Az inga pedig leáll látványosan bizonyos kérdéseknél - talán a nagyon karmikusaknál. Az a lényeg: nem leáll, hanem érzékelhetően MEGÁLLÍTJA valami, ami ott is van, meg nem is. Nem a szoba vízere, mert ugyanott tartom, és van, amikor kileng, és vannak kérdések, amikor LÁTOM, hogy valami megállítja. - Nem mehetsz oda, nem tudakolhatod meg, nem derítheted ki, csak érzéseidre hallgatva. Ezt érzem.
Ez pedig maga a Benső Vezetés. Milyen ironikus: a többi ember akkor érzi a benső vezetést, amikor látványosan egy irányba megy az élete, segítséget kap - én akkor is, ha valamit látványosan elzárnak előlem.

1 megjegyzés:

  1. Hát... prózában fantasztikus vagy (nem közepes), nagyon élveztem az olvasását! Tényleg "furi" így kommunikálni, de nekem tetszik.

    VálaszTörlés