Porba hullottak legtitkosabb reményeim a Szépmosolyúval kapcsolatban. Az egy dolog, hogy tele volt a terem, és suhancokkal - nem is értettem, hogy miért maradtak felnőtt edzésen ezek a gyerekek. Megint csak volt egy leányzó - még fiatalabb, mint a másik, vékonydongájú, amolyan vádli és egyéb domborulatok nélküli, lígő-lógó bő cuccban (kamaszkoromban én is ilyenben jártam, csak én a létező domborulataimat takargattam, mert annyira szégyenlős voltam). A leányzó arca szép lenne, de olyan fúria-fejet vágott, amilyent csak a sértődős kamaszlányok tudnak :-)) És jól megnézett magának...Nem tudom, de ezek a kamaszlányok folyton megnéznek a teremben - vajon mit keres a néni itt, hihihi...Szóval nem volt annyira komfortérzetem - de a Jóisten ezt bizonyára azért rója rám, hogy végre öntudatos legyek - egyszer olvastam, hogy egy igazi nő az magabiztos, minden körülmények között, satöbbi. Első pontot és satöbbit is gyakorolnom kell.
Az a lényeg, hogy Szépmosolyú késve jött, mint mindig, kezet nyújtott mindenkinek (suhancoknak is), aztán le sem szart. Aztán mikor mentem, és a kislány ment volna az öltözőbe, kiderült, hogy Szépmosolyú tudja a nevét. Hát ennyit erről.
Az biztos, hogy akinek én tetszem, annak egy ilyen bakfis nem lehet az esete - de ettől még az ő nevét tudja, az enyémet nem, és nem is kíváncsi rá(m).
Szépmosolyút ezennel kiírtam a blogból, ha legközelebb atlaszba illő izmokról áradozom, akkor már tudni fogjátok, hogy róla van szó; csak éppen visszanyomom a hirtelen támadt érdeklődésemet a föld alá...vakarja ki onnan, ha akarja!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése