2012. november 4., vasárnap

ha sürgősen nem történik valami

Az a baj, hogy ha nem történik sürgősen valami nagyon (és nagyon-nagyon) romantikus velem, akkor félő, hogy az örökkévalóság hátralévő részében felváltva arról fogtok olvasni, hogy milyen energiák jelentek meg a szobámban, hány árnyékommal szembesültem, hány szemfestéknek nem mondtam nemet, illetve melyik új-régi fiú mosolygott egyszer rám az edzőteremben...Vajon a Jóisten ezt a sanyarú sorsot szánta nektek?! :-)) Legalább rátok tekintettel lehetne...Elmentünk Gy. barátnőm leánykájának keresztelőjére (a babuci nagyon édes volt: a szertartás nagy részében igen barátságosan gőgicsélt és tekingetett mindenfelé), utána zugolvasó L-lel váltottunk pár mondatot egymással. Még mindig vár a részletes leletre, amivel az utókezelését megszabhatnák, és megtartotta "kellemes időtöltésnek" az idétlen zenészcsávót, akit összekukázott magának. Mondjuk én csak egy rossz képminőségű felvételt láttam a fickóról, és nekem tök szimpatikus - ketten L-lel már képesek lesznek "ahogy esik, úgy puffan" módon megélni az ismeretségüket. L. hozzáállásán sokat dobott a betegség - valószínűleg ez lesz az egyik nagy nyeresége a bajból.
Mindegy. L-nek is nagyon nehezen tudtam elmagyarázni, hogy tényleg semmi cselekvési szabadságot nem hagyott nekem a Jóisten, akaratból az utolsó kakaós csigát sem kaphatom meg, és ezt élem meg minden nap.  (Mondjuk ezzel egyszer majdcsak tanulok némi alázatot...) L. nagyon plasztikusan fogalmazta meg a helyzetet:

"Csórikám! Téged aztán jól ottfelejtett a sarokban a Jóisten!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése