2012. november 13., kedd

kis felkérdezés

Nem említettem még, de hétvégén megtörtént a számomra is felkérdezés-gyanús felkérdezés. Ti. a Sors részéről. Nagyon kis enyhe, lájtos volt, de azért számomra sokat jelentett.
Úgy kezdődött, hogy pénteken bent felejtettem a telefonomat a  munkahelyemen, és későn vettem csak észre - vagyis egész hétvégére telefon nélkül maradtam. Nagyon gyanús volt, mert azelőtt ilyen soha nem esett meg velem, idén azonban már harmadszor, ráadásul egy egész hétvége...2,5 nap. Szülők nélkül. Összeköttetés nélkül. Ez régen normális volt, ma nem az.
Mondtam is M-nek, akivel pénteken találkoztunk megünnepelni a névnapomat (kicsit későn, de találkozni mindig jóóóó!), hogy ugyan vajon ebben mi lehet a csavar. M. is hümmögött, mármint azért, mert ugye ez akkor lenne érdekes, ha ténylegesen egyedül lehetnék...
Szombat reggel, mikor felébredtem, belém villant a megoldás: ez volt a cél! Megmutatni, milyen lenne ténylegesen egyedül maradni...Én mindig annyira be vagyok ájulva magamtól, hogy szemben a sipákoló, hobbi-nélküli szinglikkel mennyire aktív életet élek, és egyedül lenni egyáltalán nem olyan rossz, mert azt és akkor teszek, amit és amikor kedvem van...Aha! Amikor nincsen családi, vagy baráti programom. Vagy egyéb. Ez az egyedüllét csak olyan, mintha az lenne - de bármikor hívhatok bárkit. És akkor meg olyan, mintha kapcsolatban lennénk...De egyszer (remélem, a minél távolabbi jövőben) már nem hívhatom naponta a szüleimet, a tesóm gyerekei, akik nem az én gyerekeim, ők is felnőnek...és akkor egyedül maradok, mint az ujjam. És a barátaimnak meglesz a saját családjuk, de nekem nem...Hát ez az egyedüllét. És átéreztem. És keserves volt. Mindössze negyed órára volt szükségem ahhoz, hogy kisírjam magam és revideáljam nézeteimet, hogy "akkor majd legfeljebb egyedül maradok"...És megmondtam a Jóistennek, hogy kerül, amibe kerül, de lehetőség szerint nem szeretnék egyedül maradni.

És két napig mozdultam ösztönösen a telefon után, hogy de jó volna ezt-meg-ezt megosztani a szüleimmel, barátokkal, a világgal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése