2012. október 23., kedd

virtuális könyvtáram alapjai

Ismét itthon. Otthon is jó volt persze - 4 nap relax, palacsintasütés, nyugi, olvasgatás, tévézgetés...(egy darabig elviselném...)
Följöttem, befejeztem az asztro-házi egy részét, egy-két apró dolgot igazítottam a lakáson, aztán igyekeztem fölmásolni az eddigi előadásokat a gépre. Új mappa, szép címmel...ahogy azt Móricka elképzelte! Totál leizzadtam! Az egy dolog, hogy nem vagyok műszaki fenomén. De ezen a gépen elvileg tényleg minden annyira pöpec - nem vallhatok szégyent! A diktafon nyavalyás leírása persze szűkszavú - két sorban közli, hogy a gép automatikusan önálló meghajtónak fogja érzékelni a diktafont. Nekem semmit nem kell tennem. Azt az egyet leszámítva, hogy a gép leginkább semminek nem érzékelte a diktafonomat. Segédlet: undok egy dolog, néha azt érzem, hogy mindenki másnak írták, nem nekem. (Miért gondolom azt kishitűen, hogy úgysem érthetek meg egy számítástechnikai segédletet? Talán marslakóknak írogatják őket?) Lehet, hogy frissítenem kell a diktafon programját. Rossz hír, végül valamit sikerül letöltenem a gyártó oldaláról, de mire megyek vele, ha a gépem tudomásul sem veszi, hogy mégvalakit beledugtak (bezzeg, ha nő volna...na, elég a disznólkodásból!) Kihúzom az egyik fölöslegesnek tűnő usb-t. Hátha a rengeteg csatlakozó közül az egyik mégsem jó...nyavalyás szerkentyű: adtak egy remek, már akár 12 centis csatlakozót hozzá. Kiforgatom, beforgatom, a gép programjának fel kellene ismernie, hogy nem ismeri fel, és automatikusan kellene telepítgetnie. Mert én ezért is fizettem...Semmi. Ki akarom húzni a csatlakozót a diktafonon. Nyomok rajta egyet. Beljebb csúszik. Ámen. Csak én voltam túl finomkodó a masináimmal. Tökéletesen működik: észlel, öntelepít, ajánlkozik. Öt perc múlva az előadások szép sorban ott állnak virtuális hangkönyvtáramban. Átnevezem őket. Rendszerezés a lelke mindennek. 
Szeretem magamat. Meg a finomkodó kezecskéimet.

Hiába, ezennel elvetettem virtuális tudásuniverzumom alapjait. Pár év múlva úgy fog kinézni (ti. pontosan olyan rendetlen, zegzugos és imádnivaló lesz), mint az utolsó alapítvány-könyvben, amikor ott kutakodnak a valahai Föld elhagyatott könyvtárában - elfeledett kor elfeledett tudása. De az enyém!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése