2012. október 24., szerda

hordóhasú árnyékom

A férfiak annyira alkalmatlanok tudnak lenni!

Már írtam arról az új asztrós csoporttársunkról, aki egyszer kijárt négy évet egy másik tanerőnél, majd átigazolt a mi tanárunkhoz másodévre (mint megtudtam, ezt a tanár javasolta neki) - csakhogy állandóan kekeckedő kérdésekkel akasztja meg a tanmenetet. Hiába kapta meg a teljes tavalyi hanganyagot, csak kérdezget. Illetve, ahogy csoporttársaim látják: tenyérbemászó stílusú, és gyakorlatilag ő (azaz Okos Tóbiás) vitatkozik a tanárral. Aki, mint egy kedves, jámbor bernáthegyi, ezt elviseli. (Habár nem tudom, a tanárunk mit gondolhat magában, de mivel jó ember, biztosan nem csúnyákat).
A meditálós csoporttársaim közölték, ha engem ez a fickó ennyire zavar, akkor ezt a konfliktust nekem kell felvállalnom. Én jeleztem, hogy ezt nem tartom jó ötletnek - ők ugyanis nincsenek tisztában azzal, mit jelent nálam a konfliktus felvállalása... Khm. Legszívesebben lepofoznám az ürgét a színről, vagy inkább leragasztanám leukoplaszttal a száját. Két órával ezelőtt megesett a konfliktus, de bár ne tettem volna! A faszi lesöpört, mondván, hogy szerinte úgy lehet a legjobban tanulni, ha kérdezgetünk (dacára, hogy nem haladunk a "hivatalos" anyaggal), és ezért ő kérdezget. És ez milyen jó nekünk, mert ebből mindenki profitál! (Na, ja, csak azt felejti el, hogy mi nem jártunk ki egy komplett másik sulit...) De ez a pofátlan arrogancia! Ő - kérdés nélkül- feltételezi, hogy ez mindenkinek jó, ergó ő dönt egyedül, mi meg legyünk hálásak. Azt tudtam, hogy Nyilas az ascendense, mint az enyém, de úgy gondoltam, ez nem elegendő arra, hogy ennyire utáljam, ti. világos, hogy azért szúrja a szemem, mert némi hasonlóság fedezhető fel bennünk. Úgy is mondhatnám, hogy az árnyékomat testesíti meg, amire nem akarok rálátni. Meditáló párunk már előre kuncogott, hogy az ekkora utálatokból lesznek a hatalmas szerelmek, de aztán lehűtöttem a kedélyeket: nálam ez úgy műxik, hogy ha valaki nem jön be fizikálisan (első 30 másodperc - teljes aura-letapogatás, mosoly, stb. :-)), akkor az később sem fog. És ha bejön elsőre, akkor sem biztos, hogy ez a szimpátia egy későbbi, mélyebb ismeretséggel megmarad. Szóval az igenből lehet később nem, de a nemből sosem lesz igen. Valaki vagy vonzó, vagy nem.
Ez a krapek kb. 50 éves, nagy pocakja van, ronda, taszít a vigyora, és a fellépése, stílusa...ld. a fentieket. Viszont kétségtelenül árnyék. Meditálóék arra buzdítottak, keressek rá emberünkre, hátha találok születési dátumot - végül is, az ascendens nagyjából 2 órát ölel fel, ha megvan a nap, akkor egy egész tűrhető értéket kapunk. Hátha kiderül, miért utálom. Hááát, kiderült. Vízöntő. Ez, egy nyilas ascival kombinálva nagyon rossz eredményt ad ki...És teljesen kiakadtam, mert persze azonos ascendenseknél fennáll a tengelyátfedés lehetősége - ami a szinasztriában igen előnyös, én azonban semmi ilyesmibe nem kívánok belegondolni...Mindenesetre nekem is van vagy 3 vízöntős bolygóm, de remélem, nem vagyok ennyire katasztrofális. (Vagy az vagyok szerintetek? Ugye nem? Ugye nem?)
Jelenleg ott tartunk, hogy a pasi véletlenül mellettem ült órán (kint voltam mosdóban, mikor megjött, utána meg ciki lett volna arrébb ülnöm), és legszívesebben a földhöz vertem volna a seggem és hisztiztem volna, annyira idegesített...Ne legyen mellettem, és ne szívja 40 centivel arrébb a levegőt! Magamban persze kuncogtam magamon. Az én kis monoton világomban, ahol semmi jelentős nem történik azon kívül, hogy reggel felkel a nap, este meg lenyugszik...nos, érthetetlen. A bolygókat elnézegetve érthető, csak nem hatalmas vonzalomként, hanem hatalmas taszításként jelenik meg a dolog. Szakmailag roppant érdekes.

És tudom, hogy kézhez kaptam egy árnyékszeletkét, pont időben, amikor amúgy is az árnyékommal akartam foglalkozni. 
Igazából azt várom, hogy sikerüljön integrálnom az árnyékomat, és jussak el odáig, hogy a fickó nem idegesít.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése