2012. október 23., kedd

üzenő álom

És ímé, az a bizonyos hétfői álom, ami a lista elégetését követte:
1, Egy társasággal mentünk szórakozni - ismét bekövetkezett, ami annyiszor álmaimban: érzem, hogy többen vagyunk (2-3 ember kísér), de nem tudom őket beazonosítani, sőt, tulajdonképpen nem is látom magam előtt őket, mintha hátul, a hátam mögött kísérnének. Egy darabig zavart, amíg nem tudatosítottam, hogy álmomban a kísérőimet látom, így tehát velük nem is kell nyíltan kommunikálnom, viszont biztosítékként mindig velem vannak. A számuk gyakorlatilag meghatározhatatlan - általában kettőt, vagy hármat emlegetnek a hozzáértők is, de K... entitástól tudjuk, hogy számuk valójában végtelen, mindig a szükségeknek megfelelő.
Szóval, ezzel a bizonyos társasággal mentünk szórakozni - valahol vidéken, feltehetőleg szülővárosomban, de a helyet nem ismertem fel. Velünk jött B. is, tulajdonképpen neki akartuk megmutatni a helyet. Bár, ha jobban belegondolok, nem is én akartam megmutatni B-nek ezt a  helyet, hanem a kísérők...A hely - minő meglepetés!- egy pincehelyiség volt, ahol furcsa fiatalok voltak. Mindenféle furcsa fiatal, de közelebbit nem tudtam róluk megállapítani. A fiúk még pálinkázni is akartak (igazi buli volt!). A pince elég egyértelmű utalás: általában a tudatalattit jelenti, így hát az sem meglepő, hogy nem ismertem fel, noha valószínűleg a saját tudatalattimnak kellett lennie, hiszen az én kísérőim vitték B-t oda látogatóba. (Hogy miért akarták, hogy megnézze, az nem derült ki.)
2, Ezután csak arra emlékszem, hogy úgy gondoltam, hogy B-nek este f7-kor kellene visszamennie busszal (ti. ekkor utazna el a látogatásból), de mivel ő nagyon jól elvolt a srácokkal a pincében, én álltam be a sorba és foglaltam neki helyet, nehogy lekésse a buszt. No, ennek az lett a vége, hogy végül én szálltam fel a buszra, és velem indult el a busz. De én tudtam, hogy neki kellene a buszon lennie, ezért legott fölhívtam telefonon, hogy mikor és melyik állomáson tud csatlakozni.
3, Itt megint ugrott(?) a kép, és arra emlékszem, hogy egy szép, világos szobában vagyunk, és látom B-t, aki nyúzott, megöregedett egy kicsit, ősz foltok vannak a hajában. Majd átváltozik(?) egy másik fickóvá, de én tudom, hogy ő az továbbra is. Beszélgetni kezdünk az átalakult B-vel: B. leveszi az ingét (ami azt hiszem szintén világos, talán fehér volt). Az egész mellkasát befedik a furcsábbnál furcsább, behatárolhatatlan eredetű, behegedt sebek. Én elkezdem kérdezgetni, hogy ezt, meg azt a  sebet hogyan szerezte, de közben magamban azt gondolom, hogy nekem ez fog jutni, ez a sebhelyes ember, ti. nem a makulátlan bőrű, a sebek nélküli - de ez nem is rázott meg annyira. És ekkor a férfi, vagyis B. azt mondja nekem, hogy "azt mondták, hogy bizonyos körülmények, ha fennállnak, akkor elválhatok a feleségemtől". No, az egész megfogalmazása nagyon hasonlít arra, ahogy a tanárom fogalmaz, ezért gyorsan megkérdezem, hogy járt-e asztrológusnál, mire ő azt feleli, hogy igen.

Ekkor felébredtem. Úgy éreztem, hogy ez nem jósló álom, viszont nem is egyszerű problémafeldolgozás. Valahogy választ kaptam arra, mi van most B-vel. És arra, amit a Jóistennek felróttam az ő szándékairól. Számomra több pont is érdekes ebben az álomban: az elmúlt álmokban soha nem beszélgettünk B-vel, és most igen. Megint átalakult, ahogy a régi lakásos álmomban az asztmás fickó - vagyis az álom arra utal, hogy nagyon sokat változott/fejlődött. A sebek nem frissek voltak (ez jó hír). És egyértelmű, hogy én előrementem (utat törni) míg ő a sebei miatt késik. 

Viszont van egy sokkal általánosabb jelentése is: soha, senkit nem kaphatunk meg sebek nélkül. És ha ezt el tudjuk fogadni, az jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése