2012. október 3., szerda

nem az én játszmám

Fáradt vagyok és eléggé nyomasztó a hangulatom. Nem a családállítás miatt; bár most először többgenerációs lett a történet, és erős fizikai hatásai lettek. Igaz az is, hogy az ilyen jellegű dolgoknál a változás nem másnap áll be, hanem hónapok kellenek, hogy kialakuljanak a dolgok.
Nekem rengeteget adott ez a két nap: pl. az egyik állításban láthattam, amint az állító a sorshoz folyamodik, hogy ő csak kérheti...de nem rajta állnak a  dolgok. Ugye, ezt nem rég én is megléptem a Jóisten felé - én csak kérhetem, de énmagam semmit nem tehetek a magánéletem fellendítése érdekében. Azóta nagyjából szarok arra, hogy nincs kapcsolatom (ennyi változást engedélyezett J... urunk! így hirtelenjében) - akkor továbbra is magammal törődöm. Bár ma K-val beszélgettünk, és nehéz volt neki elmagyarázni, hogy nem azért nem vágtam el B-hez fűződő szálaimat, mert nem volt meg bennem a szándék - hanem mert többször, egymástól független források (legutolsóként az égiek) "letiltották" a dolgot. Ha ebben a kérdésben jogom volna egyedül dönteni, már másfél éve megoldottam volna ezt a kérdéskört, mert vagyok annyira hisztis, önző, stb. És nagyon nehéz azt is elmagyarázni, hogy egy lehetséges kapcsolatot nem az én tudatalattimban bujkáló B-imidzs akadályoz meg, hanem ez egy olyan dolog, ami által a Jóisten azt akarja megmutatni, hogy nem az én akaratom fog érvényesülni. Ugyanis elgondolkodtató, hogy régebben az, hogy valakit nem sikerült teljesen lezárni (netalán szinte semennyire), nem akadályozta meg a Jóistent abban, hogy felém sodorja az újabb jelöltet, akit azért sikerült észrevennem...khm.
Egyszerűen bármibe kezdtem kapcsolatkeresés szintjén, azt mindet letiltotta. Értelmezhetetlen jelöltek, fél-jelöltek, ál-jelöltek. A nagy semmiig fejlődő új ismeretségek. Többnyire ismerkedés hiánya. Ja, és még valami: bizonyos dolgokat engedett - pl. lezárni, de csak bizonyos embereket. B-t nem. És ezt nem csak velem kommunikálta le. 
Valószínűleg ez az ismeretség még valamire kell.
Amúgy mást sem enged, és ez érdekes: eldöntöttem pl. hogy ha véget ér a háj-apasztó sorozat, akkor eljárok majd ehhez a masszőr sráchoz havonta egyszer normális masszírra. Aha! Ma mesélte, hogy nemsokára vált, és abbahagyja a masszírozást. Kiakadtam. Akkor mi a fenének találkoztunk? Tök jókat dumálgatunk, korrekt, megbízható...Minek kellett megismernem? A hájaim nem tűnnek el teljesen, ez egyértelmű. A masszírból egyikünknek sem lenne kára - én jól érezném magam, ő pénzt keresne. Tiszta üzlet. Mi a baj?

És arra a következtetésre jutottam, hogy ha megfelelő időpontban lesz, akkor januártól elmegyek a 100 órás pszichodrámára, mert valamit kezdenem kellene az anyai-apai mintákkal. Mégis. Meg elég jó "szórakozásnak" tűnik, nem annyira kellemes, de lélekformáló tevékenység.

Ó, és majd elfelejtettem: szép az a 67 tételes lista Férjuramról, de már lassan másfél éve porosodik a párkapcsolati sarokban. Ha úgyis a Jóisten dönt, akkor tök fölösleges tárolgatni. A lista java meg a fejemben (szívemben?) van.

L-t holnap műtik. Imádkozni fogok.

Ja, és kellően pocsék tranzitjaim vannak ahhoz, hogy indokolt legyen a rosszkedvem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése