2012. július 10., kedd

mese a kétajtós pintsiről

MESE A KÉTAJTÓS PINTSIKUTYÁRÓL

avagy a péntek este hű krónikája

avagy az Anonim Sunnyogók Klubjának legújabb kalandjai

Az úgy volt, hogy még egy hónappal ezelőtt szólt nekünk Ünnepelt, hogy szeretné a nagyon kerek szülinapját megünnepelni, ezért kibérli félig-meddig azt a helyet, ahol általában "bulizni" szoktunk, és lesz kaja-pia, meg amit akarunk. Amit akarunk, az amúgy nemigen lesz, mert Ünnepelt baráti körébe családosok tartoznak, a kollektíva meg többnyire nőkből áll, szóval majdnem minden lesz, meg amiről az árva egérke álmodozik a templom sarkában.
Mi készültünk. Még jó, hogy Ünnepelt háta megett, mert ha megtudná, micsoda port vert fel az ajándéka körüli herce-hurca, hát nagyon lekonyulna a szája. Úgy gondoltuk, hogy tekintettel a dátumra, összedobunk neki egy szép arany ékszert; kerül, amibe kerül. Azt Ti már tudjátok, hogy ha a fejembe veszek valamit, akkor nem az árát nézem, legalábbis nem kukacoskodom, hogy pár százzal több vagy kevesebb lesz - és a kolléganőim is így gondolták. Nem így Ünnepelt régebbi kollégái, akik - meghallván, hogy a tétel fejenként kb. négyezer lesz- elkezdtek puhatolózni, hogy nem lehetne-e inkább úgy, hogy mindenki annyit ad bele, amennyit akar, mert kb. egy ezresben gondolkodtak, meg minek ékszer, miért nem torta...Bedurrant az agyunk; szóval fizetni nem akarnak, csak illegni-billegni a más pénzén vett ajándék mellett?! Így végül úgy döntöttünk, hogy teljesen külön kasszán leszünk - ők dobjanak össze egy-két tortát, mi meg megvesszük, amit eredetileg terveztünk A Jóisten is pártolta e dolgot, mert nagyon szép darabot sikerült felkutatnunk, és kapcsolatok révén igen jó áron is.
Közben történt egy-s-más. Egyeskéék szerették volna Megvolt-már-fiúkat meghívatni, Ünnepelt viszont ódzkodott ettől...Egyeskéék azonban valahogy mégis megtették ezt a tudta nélkül. 

És eljött a pénteki nap, amelyre Gardróbos előre felkészített, hogy számítsak a  Megvolt-már-fiúk jelenlétére is. Én felvettem zsírúj barna rucimat, amelyben -mint azt később tapasztaltam- igen kényelmesen lehet latin számokra táncikálni, és délutáni edzéstől eltelve, tisztára mosakodva elindultam az izzasztó hőségben. Szerencsére egy pincében voltunk, aminek nagyon baráti volt a klímája. Annyira baráti volt, hogy a csupa falatka-jellegű nyári ruhácskában megjelent nő csakhamar dideregni kezdett. (Én nem, de az én vérkeringésem jó a sok edzés miatt :-)) 
Amikor Ünnepelt befutott, gyorsan megköszöntöttük, koccintottunk az egészségére, és belevetettük magunkat a táplálkozás gyönyöreibe. Gondolván az előttem álló éjszakára, hogy majd hajnalig fogom ropni, engedélyeztem magamnak pár szendvicset...aztán néhány soványabb tortaszeletkét (málnahabos, meg somlóis; ugye senki nem tudott volna ellenállni?!)
Szerencsére nem csak mi hoztunk ajándékot, hanem a később kettesével-hármasával szállingózó vendégek is, így Ünnepelt a nap végére kisebb kamionnyi virágkészletet gyűjtött be, a rengeteg díszzacskós mütyürről nem is beszélve.
Teltek-múltak az órák, mi róttuk köreinket a pult és az asztalok között, szorgalmasan ittuk a "dzsinn-tonikot", a pezsgőt, de bizonyos személyek még nem jelentek meg. Helyette a  társaság először kétfelé szeparálódott, ti. ékszeresekre, mert tortásokra, akikhez csatlakozott néhány régi ismerős is...Ott volt B. egyik régebbi kollégája is, S. úr (kétgyerekes apuka), de észre sem vett...S. úr mindig felzaklat gondolatilag, ugyanis úgy ismertem meg B-t, hogy S-sel együtt, és eleinte volt némi gyanúm, hogy mindketten szeretnének valamit tőlem. De S. nős és nem olyan jóképű, mint B., így a dolog gyorsan eldőlt...Mivel nem szoktam vele beszélgetni, azt sem tudom, tartja-e B-vel a kapcsolatot, semmit, semmit...De ha S-t látom, B. is eszembe jut.
Én próbáltam kolléganőimmel elmélyíteni kapcsolatomat, amennyire egy vihogós partin csak lehet...Pl. ott volt T., akit eddig soha nem neveztem néven, de elég jó a  viszonyunk. T. mintafeleség: konszolidált életet él a  férjével és két kisfiával. Nagyon normális gondolkodású, kicsit ezó is, de nem viszi túlzásba. Egyeskééken ki van akadva, de inkább azért, mert mostanában túl sok emberben csalódott - ti. túl sokakról derültek ki bizonyos sunnyogások.
Nos, vele azon vihogtunk a pultnál (nem túl hangosan, nehogy a csapos is tudomást szerezzen remek beszédtémánkról), hogy elmentem a mosdóba, és túl szűknek találtam. Konkrétan, ha a kagyló fölé pucsítunk, akkor a homlokunk már az ajtót támasztja. És nem tudtam megérteni, hogy Ádámka vajon ilyen szűkös körülmények között hogyan tudta korábban megd...gni egy harmincharmadik, most éppen ott-nem-lévő kolléganőt?! Ezt a sziszifuszi cselekedetet még Ünnepelt pletykálta el nekünk alkoholos mámorában a bográcsolós partin, amikor néztük, ahogy Ádámka egy üveggel tekereg és vigyorog, mint tejbetök, vagy csacsi, vagy mit-tudom-én. Ünnepelt pedig kikelt magából, hogy ezek a fickók sem különbek a  deákné vásznánál, merthogy ott van pl. Ádámka...Ádámka amúgy ártalmatlan: pont annyi agresszió és tesztoszteron szorult belé, hogy igazi munkamániás karrieristává vált, de alapvetően jóindulatú krapek, csak hát férfiból van, rosszul megvalósult férfiból, aki kihasználja az alkalmat...T. és Gardróbos nagyon jól szórakozott: újabb és újabb elméleteket gyártottak, hogyan lehet egy ilyen rapid légyottot kivitelezni – aztán úgy döntöttek, hogy én megígértem, hogy ezt meg fogom Ádámkától kérdezni. Hogy nők hogyan, miféle okfejtéssel tudnak eljutni egy ártatlan kérdéstől egy ilyen kaliberű – amúgy meg nem tett- ígéretig, azt ne kérdezzétek, de több csudálatos dolgok vannak földön s égen, s az asszonyállatok mindig is élen jártak abban, hogy egyszerű boka-tekintgetéstől mihamarabb eljuthassanak a közös nászágy megácsolásáig.
Eme habókos gondolat sem kaphatott volna azonban helyet e nemes krónikában, ha kisvártatva meg nem jelenik Ádámka egyik hű csatlósával, nemes Pintsi-de-pincsi-ám urasággal, kit korábban azon bográcsolós élőképben láthattatok, melyben Ketteske igyekezett hites urához éjnek évadján, Pintsi pedig kikísérte, és végigcsókolta a nyakát Ketteske férjének szeme láttára. Majd később megszerezte Ketteske számát, stb.
T-vel néztük, néztük, de Megvolt-már urat és társát nem láttuk sehol. Hm. Bizonyára főnökét, Ádámkát küldte maga helyett szórakozni. Vagy talán nem is akart eljönni, mert neki már megvolt Egyeske? T. és Gardróbos még vidámabbak lettek, egész este azon ugrattak, hogy mikor szegezem már a  fontos kérdést Ádámnak, de én nem tettem, mert úgy ítéltem meg, hogy Ádám túl józan maradt egész este – márpedig hiteles válasz csakis egy részegen-őszinte emberből jöhetne – azt az előnyt már csak megemlítem, hogy kijózanodva viszont szerencsére nem emlékezne sem a kérdésre, sem a kérdést föltevő személyre. Így végignéztük, amint Egyeske és Ketteske elvonulnak egy külön asztalhoz Ádámkával, Pintsivel, meg egy harmadik szerencsés Balekkel. Balek arról nevezetes, hogy eddig több buliban szórakoztatta Egyeskééket, akik Gardróbos bevallása szerint alaposan kihasználják a fickót – fagyizni járnak vele, fuvaroztatják magukat, és –mint azt az est folyamán láthattam- Egyeske egy szívecskés lufival a kezében kergetőzött Balekkal. Már amikor nem Ádámkával foglalkoztak. Bennem fölmerült a gyanú, hogy Ádámnak céljai vannak Egyeskével, de aztán túl sokat rohangált ki telefonálni – az ilyen munkamániás fickóknál soha nem lehet tudni…Ünnepeltnek mindenesetre nem eshetett túl jól, hogy általa meg sem hívott emberek különvonulnak a vendégeivel.
A zene csak nem akart megjavulni, így a többség csücsülgetett. Én meg bevonultam táncolni a majdnem üres táncparkettre. Ez egy fokkal jobb volt, mintha a szélén pultot támasztó pasik nézték volna  a húspiacot. Gardróbosnak egy túl bőbeszédű csapos tette a szépet…
Kicsit rossz kedvem lett, ezért forszíroztam annyira, hogy táncoljak – itt ez a remek este; ki nem sz…rja le, hogy kik vonulnak félre, kik klikkesednek? Van egy Ünnepeltünk, mindenkinek tudnia kellene viselkednie, de akkor is van egy Ünnepeltünk, és ez a nap róla szól!!! És még mindig egyedül táncolok…Hopp! Belibegett Ketteske Balekkal, meg jött Ünnepelt is. És hamarosan befutott Pintsi úr is – mint egy kedves zsinegen rángatott marionettfigura. Ketteske jól elkülönülten billegett Balekkel – Balek egy amolyan piszkos táncot szeretett volna, Ketteske társ volt ebben – a Kétajtós Pintsinek meg majd’ kiestek a szemei, úgy bámulta Ketteske combját-mellét. Majd döntött: beállt harmadiknak, de nem sokáig bírta ezt a szerepet – nemes egyszerűséggel közölte Balekkal, hogy „lekérte” a hölgyet, és kicibálta Ketteskét Balek karmai közül. Hogy aztán ő markoljon bele Ketteske fenekébe, aki azt tettette, hogy ezt nem is vette észre. Az arcuk úgy összeért, hogy a Kétajtós Pintsi szája Ketteske homlokát érte, mintha csak homlokon csókolná…Felettébb költői jelenet volt. Kár, hogy mindketten házasok. Pintsi később is Ketteske közelében maradt – vagy inkább (rá)tapadt…
De ekkor Gardróbos elunta a szószátyár csapos hadoválását, és taxit fogott. Vele mentem én is, mert a társaság nagyon foghíjas lett. Ádám valamerre telefonált – Egyeske Balek elől futott egy lufival, a csapos pedig fizetett nekünk még egy rumot, búcsúzóul. De Gardróbos ettől sem lágyult el.
Kint zuhogott az eső, s míg a taxira vártunk, nekem is kijutott egy különleges díszpéldány „széptevése” – a rendkívül stílusos, némileg kivarrt, hegyes orrú csizmát hordó, kopaszra beretvált ipse azt ecsetelte, hogy milyen kiválóan tud porszívózni – d…gás után. Ezt a felesége is tanúsíthatja, de hozzám is szívesen feljönne. Vagy Gardróboshoz. Vagy egyszerre mindkettőnket megporszívózna. (Éljen a kultúra!!! Éljen Kant és Heidegger!!!)

Hm. Mindent egybevetve: egyszer – csak úgy kíváncsiságból!- én is rárepülnék Ádámkára, mondjuk egy Kant és egy porszívózás között…

1 megjegyzés: