MESE A KÉTAJTÓS PINTSIKUTYÁRÓL
avagy a péntek este hű krónikája
avagy az Anonim Sunnyogók Klubjának legújabb kalandjai
Az úgy volt, hogy még egy hónappal ezelőtt szólt nekünk Ünnepelt, hogy
szeretné a nagyon kerek szülinapját megünnepelni, ezért kibérli félig-meddig
azt a helyet, ahol általában "bulizni" szoktunk, és lesz kaja-pia,
meg amit akarunk. Amit akarunk, az amúgy nemigen lesz, mert Ünnepelt baráti
körébe családosok tartoznak, a kollektíva meg többnyire nőkből áll, szóval
majdnem minden lesz, meg amiről az árva egérke álmodozik a templom sarkában.
Mi készültünk. Még jó, hogy Ünnepelt háta megett, mert ha megtudná, micsoda
port vert fel az ajándéka körüli herce-hurca, hát nagyon lekonyulna a szája.
Úgy gondoltuk, hogy tekintettel a dátumra, összedobunk neki egy szép arany
ékszert; kerül, amibe kerül. Azt Ti már tudjátok, hogy ha a fejembe veszek
valamit, akkor nem az árát nézem, legalábbis nem kukacoskodom, hogy pár százzal
több vagy kevesebb lesz - és a kolléganőim is így gondolták. Nem így Ünnepelt
régebbi kollégái, akik - meghallván, hogy a tétel fejenként kb. négyezer lesz-
elkezdtek puhatolózni, hogy nem lehetne-e inkább úgy, hogy mindenki annyit ad
bele, amennyit akar, mert kb. egy ezresben gondolkodtak, meg minek ékszer,
miért nem torta...Bedurrant az agyunk; szóval fizetni nem akarnak, csak
illegni-billegni a más pénzén vett ajándék mellett?! Így végül úgy döntöttünk,
hogy teljesen külön kasszán leszünk - ők dobjanak össze egy-két tortát, mi meg
megvesszük, amit eredetileg terveztünk A Jóisten is pártolta e dolgot, mert
nagyon szép darabot sikerült felkutatnunk, és kapcsolatok révén igen jó áron
is.
Közben történt egy-s-más. Egyeskéék szerették volna Megvolt-már-fiúkat
meghívatni, Ünnepelt viszont ódzkodott ettől...Egyeskéék azonban valahogy mégis
megtették ezt a tudta nélkül.
És eljött a pénteki nap, amelyre Gardróbos előre felkészített, hogy
számítsak a Megvolt-már-fiúk jelenlétére is. Én felvettem zsírúj barna
rucimat, amelyben -mint azt később tapasztaltam- igen kényelmesen lehet latin
számokra táncikálni, és délutáni edzéstől eltelve, tisztára mosakodva
elindultam az izzasztó hőségben. Szerencsére egy pincében voltunk, aminek
nagyon baráti volt a klímája. Annyira baráti volt, hogy a csupa falatka-jellegű
nyári ruhácskában megjelent nő csakhamar dideregni kezdett. (Én nem, de az én
vérkeringésem jó a sok edzés miatt :-))
Amikor Ünnepelt befutott, gyorsan megköszöntöttük, koccintottunk az
egészségére, és belevetettük magunkat a táplálkozás gyönyöreibe. Gondolván az
előttem álló éjszakára, hogy majd hajnalig fogom ropni, engedélyeztem magamnak
pár szendvicset...aztán néhány soványabb tortaszeletkét (málnahabos, meg
somlóis; ugye senki nem tudott volna ellenállni?!)
Szerencsére nem csak mi hoztunk ajándékot, hanem a később
kettesével-hármasával szállingózó vendégek is, így Ünnepelt a nap végére kisebb
kamionnyi virágkészletet gyűjtött be, a rengeteg díszzacskós mütyürről nem is
beszélve.
Teltek-múltak az órák, mi róttuk köreinket a pult és az asztalok között,
szorgalmasan ittuk a "dzsinn-tonikot", a pezsgőt, de bizonyos
személyek még nem jelentek meg. Helyette a társaság először kétfelé
szeparálódott, ti. ékszeresekre, mert tortásokra, akikhez csatlakozott néhány
régi ismerős is...Ott volt B. egyik régebbi kollégája is, S. úr (kétgyerekes
apuka), de észre sem vett...S. úr mindig felzaklat gondolatilag, ugyanis úgy
ismertem meg B-t, hogy S-sel együtt, és eleinte volt némi gyanúm, hogy
mindketten szeretnének valamit tőlem. De S. nős és nem olyan jóképű, mint B.,
így a dolog gyorsan eldőlt...Mivel nem szoktam vele beszélgetni, azt sem tudom,
tartja-e B-vel a kapcsolatot, semmit, semmit...De ha S-t látom, B. is eszembe
jut.
Én próbáltam kolléganőimmel elmélyíteni kapcsolatomat, amennyire egy vihogós
partin csak lehet...Pl. ott volt T., akit eddig soha nem neveztem néven, de
elég jó a viszonyunk. T. mintafeleség: konszolidált életet él a
férjével és két kisfiával. Nagyon normális gondolkodású, kicsit ezó is, de nem
viszi túlzásba. Egyeskééken ki van akadva, de inkább azért, mert mostanában túl
sok emberben csalódott - ti. túl sokakról derültek ki bizonyos sunnyogások.
Nos, vele azon vihogtunk a pultnál (nem túl hangosan, nehogy a csapos is
tudomást szerezzen remek beszédtémánkról), hogy elmentem a mosdóba, és túl
szűknek találtam. Konkrétan, ha a kagyló fölé pucsítunk, akkor a homlokunk már
az ajtót támasztja. És nem tudtam megérteni, hogy Ádámka vajon ilyen szűkös
körülmények között hogyan tudta korábban megd...gni egy harmincharmadik, most
éppen ott-nem-lévő kolléganőt?! Ezt a sziszifuszi cselekedetet még Ünnepelt
pletykálta el nekünk alkoholos mámorában a bográcsolós partin, amikor néztük,
ahogy Ádámka egy üveggel tekereg és vigyorog, mint tejbetök, vagy csacsi, vagy
mit-tudom-én. Ünnepelt pedig kikelt magából, hogy ezek a fickók sem különbek
a deákné vásznánál, merthogy ott van pl. Ádámka...Ádámka amúgy
ártalmatlan: pont annyi agresszió és tesztoszteron szorult belé, hogy igazi
munkamániás karrieristává vált, de alapvetően jóindulatú krapek, csak hát
férfiból van, rosszul megvalósult férfiból, aki kihasználja az alkalmat...T. és
Gardróbos nagyon jól szórakozott: újabb és újabb elméleteket gyártottak, hogyan
lehet egy ilyen rapid légyottot kivitelezni – aztán úgy döntöttek, hogy én
megígértem, hogy ezt meg fogom Ádámkától kérdezni. Hogy nők hogyan, miféle
okfejtéssel tudnak eljutni egy ártatlan kérdéstől egy ilyen kaliberű – amúgy
meg nem tett- ígéretig, azt ne kérdezzétek, de több csudálatos dolgok vannak
földön s égen, s az asszonyállatok mindig is élen jártak abban, hogy egyszerű
boka-tekintgetéstől mihamarabb eljuthassanak a közös nászágy megácsolásáig.
Eme habókos gondolat sem kaphatott volna azonban helyet e nemes krónikában,
ha kisvártatva meg nem jelenik Ádámka egyik hű csatlósával, nemes Pintsi-de-pincsi-ám
urasággal, kit korábban azon bográcsolós élőképben láthattatok, melyben
Ketteske igyekezett hites urához éjnek évadján, Pintsi pedig kikísérte, és
végigcsókolta a nyakát Ketteske férjének szeme láttára. Majd később megszerezte
Ketteske számát, stb.
T-vel néztük, néztük, de Megvolt-már urat és társát nem láttuk sehol. Hm.
Bizonyára főnökét, Ádámkát küldte maga helyett szórakozni. Vagy talán nem is
akart eljönni, mert neki már megvolt Egyeske? T. és Gardróbos még vidámabbak
lettek, egész este azon ugrattak, hogy mikor szegezem már a fontos kérdést Ádámnak, de én nem tettem,
mert úgy ítéltem meg, hogy Ádám túl józan maradt egész este – márpedig hiteles
válasz csakis egy részegen-őszinte emberből jöhetne – azt az előnyt már csak
megemlítem, hogy kijózanodva viszont szerencsére nem emlékezne sem a kérdésre,
sem a kérdést föltevő személyre. Így végignéztük, amint Egyeske és Ketteske
elvonulnak egy külön asztalhoz Ádámkával, Pintsivel, meg egy harmadik
szerencsés Balekkel. Balek arról nevezetes, hogy eddig több buliban
szórakoztatta Egyeskééket, akik Gardróbos bevallása szerint alaposan
kihasználják a fickót – fagyizni járnak vele, fuvaroztatják magukat, és –mint
azt az est folyamán láthattam- Egyeske egy szívecskés lufival a kezében kergetőzött
Balekkal. Már amikor nem Ádámkával foglalkoztak. Bennem fölmerült a gyanú, hogy
Ádámnak céljai vannak Egyeskével, de aztán túl sokat rohangált ki telefonálni –
az ilyen munkamániás fickóknál soha nem lehet tudni…Ünnepeltnek mindenesetre
nem eshetett túl jól, hogy általa meg sem hívott emberek különvonulnak a
vendégeivel.
A zene csak nem akart megjavulni, így a többség csücsülgetett. Én meg
bevonultam táncolni a majdnem üres táncparkettre. Ez egy fokkal jobb volt,
mintha a szélén pultot támasztó pasik nézték volna a húspiacot. Gardróbosnak egy túl bőbeszédű
csapos tette a szépet…
Kicsit rossz kedvem lett, ezért forszíroztam annyira, hogy táncoljak – itt
ez a remek este; ki nem sz…rja le, hogy kik vonulnak félre, kik klikkesednek?
Van egy Ünnepeltünk, mindenkinek tudnia kellene viselkednie, de akkor is van
egy Ünnepeltünk, és ez a nap róla szól!!! És még mindig egyedül táncolok…Hopp!
Belibegett Ketteske Balekkal, meg jött Ünnepelt is. És hamarosan befutott
Pintsi úr is – mint egy kedves zsinegen rángatott marionettfigura. Ketteske jól
elkülönülten billegett Balekkel – Balek egy amolyan piszkos táncot szeretett
volna, Ketteske társ volt ebben – a Kétajtós Pintsinek meg majd’ kiestek a
szemei, úgy bámulta Ketteske combját-mellét. Majd döntött: beállt harmadiknak,
de nem sokáig bírta ezt a szerepet – nemes egyszerűséggel közölte Balekkal,
hogy „lekérte” a hölgyet, és kicibálta Ketteskét Balek karmai közül. Hogy aztán
ő markoljon bele Ketteske fenekébe, aki azt tettette, hogy ezt nem is vette
észre. Az arcuk úgy összeért, hogy a Kétajtós Pintsi szája Ketteske homlokát
érte, mintha csak homlokon csókolná…Felettébb költői jelenet volt. Kár, hogy
mindketten házasok. Pintsi később is Ketteske közelében maradt – vagy inkább
(rá)tapadt…
De ekkor Gardróbos elunta a szószátyár csapos hadoválását, és taxit fogott.
Vele mentem én is, mert a társaság nagyon foghíjas lett. Ádám valamerre
telefonált – Egyeske Balek elől futott egy lufival, a csapos pedig fizetett
nekünk még egy rumot, búcsúzóul. De Gardróbos ettől sem lágyult el.
Kint zuhogott az eső, s míg a taxira
vártunk, nekem is kijutott egy különleges díszpéldány „széptevése” – a
rendkívül stílusos, némileg kivarrt, hegyes orrú csizmát hordó, kopaszra
beretvált ipse azt ecsetelte, hogy milyen kiválóan tud porszívózni – d…gás
után. Ezt a felesége is tanúsíthatja, de hozzám is szívesen feljönne. Vagy
Gardróboshoz. Vagy egyszerre mindkettőnket megporszívózna. (Éljen a kultúra!!!
Éljen Kant és Heidegger!!!)
Hm. Mindent egybevetve: egyszer – csak úgy kíváncsiságból!- én is rárepülnék
Ádámkára, mondjuk egy Kant és egy porszívózás között…

HAHAHA!!! Élvezet volt olvasni... :)
VálaszTörlés