2012. április 9., hétfő

megbocsátani

Ma arra ébredtem, hogy B-vel álmodtam. Telefonon beszéltünk, munkáról, és annyira közömbösen viselkedett...Rossz érzéssel keltem fel.  
Szinte soha nem álmodom B-vel, pedig őt tekintettem "lélektársnak". J. ellenben a jelentősebb álmaimban ott van, archetipikussá vált. Míg meg nem érkezett L. barátnőm, azon elmélkedtem, miért nem tudok megbocsátani B-nek. Egyedül neki. Pedig annyit próbáltam! Lehet, hogy az én kis szintemen ez már nem lehetséges?! Végül rájöttem, hogy az a legrosszabb az egészben, hogy magamat okolom az egészért; ti. elégedetlen vagyok magammal. Elégedetlen vagyok, és mérges vagyok magamra, mert úgy gondolom - az a képzetem-, hogy "ennyi" idő után már igazán meg kellett volna tudnom bocsátani. L. szerint azért nem tudok megbocsátani, mert B-ben éreztem meg az igazi társat, így az ő árulása különösen fáj. Csak sajnos ettől még az élet megy tovább, és tovább kellene lépnem. Milyen érdekles, hogy pont húsvétkor gondoltam erre!

Pedig vannak más férfiak. Bokszon az egyik srác az izzadás miatt fel-felhúzta a pólóját és kivillant egy igazi, sporttal szerzett vonzó kockahas...legalább az esztétikai élményem megvolt! :-)

1 megjegyzés: