2012. április 3., kedd

borzalgás

Lehet, hogy nincs ilyen szó. Én akkor sem tudok jobb kifejezést arra, amiben önnönmagamat részeltettem az utóbbi napokban - Már azt hittem, milyen jól fejlődök lelkiekben a családállítás után, noha ennek semmilyen külső nyomát nem érzékelem, amikor valami borzalgósat álmodtam.
Az álom alapja persze egy béna játékfilm volt, a szokásos fajtából: néha hajlamos vagyok egyedüllétemben olyan éjszaka leadott, hideglelős filmeket megpróbálni megnézni, amiket nem kellene. Aztán persze kapcsolgatom a csatornákat, és sacper rakom össze a sztorit. De különösen nehezen tudom elfogadni a  negatív sci-fiket, márpedig ilyenből jó sok van. A filmesek imádják az "őrjöngő, tudatvesztett zombivá aljasult emberiség üldözi a hőst" jellegű alkotásokat - a három szál túlélő pedig menekül. Embermaradékok elől, mert az ufók már uncsik, akkor is, ha gigászi méretű sáskáknak ábrázolják őket. A legutóbbi ilyen opusz hatására álmodtam - kb. egy hetes csúszással- az alábbiakat:

Egyszercsak egy vadidegen lakásba kerültem, aminek a falai csupa-csupa lefüggönyzött ablakból álltak. A lakásban csak egy kisfiú volt, aztán megjött a nagyapa. A nagyapától tudtam meg, hogy kint (a külvilágban) gonosz, fertőző majmok vadásznak emberekre. A kisfiú anyja is fertőzött lett, úgy kellett elvitetni. Elkezdtem becsukogatni a  bukóra állított ablakokat, pizsamában. Amit láthattam a  külvilágból, az békés, napsütötte volt. De én inkább becsukogattam  az ablakokat. Aztán amikor eljött az idő, az ablakokra automatikusan rázáródott egy fém tolóablak, és vaksötét lett. Így volt biztonságos. Villanyt akartam kapcsolni, de az nem működött - így tudomásul vettem, hogy sötétben maradok a  kisfiúval, akit csak a játékai érdekeltek, meg a nagyapával.
Ebben az álomban az a szörnyű, hogy annyira egyértelmű a szimbolikája. Az ablak a kapcsolat a külvilágra - sok ablak, sok-sok világ - a "fátylon túl", ahogy K... entitás nevezi. De én elzárom, mert a felnőtt én azt mondja, hogy "kint" vannak a rosszak, és veszélyes. És bent megvan a hármasság, a  szent hármasság: gyerek-felnőtt-én...Magyarán én akadályozom egyedül a spirituális fejlődésemet.

Azért "történtek" jobb dolgok is. Olyat is álmodtam, hogy a sok szennyes között mosogatok egy idősebb kolléganőmnél, aki a karácsony előtti afférról érdeklődik - ti. a kolléganő, aki a  vécébe vonult ál-lovagommal...Úgy tűnik, azt talán kezdem feldolgozni...Olyan távol van az egész!
A tavalyi "lehetőségeimet" kisszöcskéknek érzem...Huss, ugorjatok el, nincs rátok szükségem!

Nem baj, van aki helyettem is él, kísérletezik a pasikkal. A kolléganőm, akivel a látóhoz jártunk, mostanában mindenféle fura fickónak ad lehetőséget. Így legalább gyorsan kiderül, ki nem alkalmas. Nagyon gyorsan. Megkért, hogy ne írjam le a blogban, így csak érintőlegesen említem, hogy egy hónapok óta tartó szimpatizálásáról mindössze egyetlen éjszaka leforgása alatt derült ki, hogy férfinak aligha nevezhető - a  kölyök önző és a butaságig figyelmetlen volt, amilyenek csak az igazi Nyilas pasik tudnak lenni. Miután a krapek így elbaltázta az éjszakát (még jó, hogy tulajdonképpen nem történt semmi), a fickó ottragadt, és másnap reggel beült a leányzó kanapéjára önhatalmúlag bekapcsolva a tévét, és a Forma 1-et kommentálta kolléganőmnek. Igaz, hogy a lányt ez nem érdekelte, de azért még ott dekkolt pár órát...

És most megnézek egy romantikus filmet a tévében!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése