2011. június 14., kedd

a menedék

Voltam otthon, de most csak a szüleimnél. Ha csak hárman vagyunk, és nincsen tele a lakás az unokákkal, akkor nagyon élvezem (amúgy zsufi: 64 nm-en 8 fő...sok jó ember...hm). Olyan nekem, mint egy menedék - csend, béke, nyugalom. Ahová mindig mehetek. Ahol nem tesznek föl fölösleges kérdéseket.
Elolvastam a Shambahala titkát; ez a harmadik Redfield könyv. Túl sok újdonságot nem mondott (a shmabhalai kultúrát leszámítva, amiről semmit nem tudtam), de nagyon jól rávilágított a hit meglétének kérdésére. Ti. a hit általában, nem egyszerűen a transzcendens valóságban, hanem a hétköznapi életben: ha nincs hited magadban, abban, hogy pl. el tudod végezni az egyetemet, akkor nem is fog menni. Rút dolog, de nekem pontosan a hitemmel kapcsolatban vannak kérdéseim/kétségeim: nem elég akarni, hogy találkozzam Férjurammal, hanem hinni kell benne. Ez a fajta hitem - hááát- csökevényes. Akármennyire dolgozom magamon, engedek el dolgokat, érzem magam jól a bőrömben, e csökevényes hit mögött keserű harag van. Ádáz ellenállás az életnek, magamnak, dühös vagyok talán magamra, az életre - bárkire, hogy még nem.És miért nem?!No, ez az, amin dolgoznom kell; nem a listákon szereplő, múltba vesző osztálytársakon, akik kiközösítettek, hanem azon kellene meditálgatni, hogy mi van az én hitem mögött, és miért.
A másik oldal viszont annyira egyszerű, kristálytiszta - hit abban, hogy minden nap mellettem van egy-két kísérő, és mindig megoldódnak a dolgok csodálatos módon - apróságok, de ezek napi megbizonyosodások. Igen: egyszerűbb, sokkal egyszerűbb egy olyan angyalban hinni, aki napi szinten cirógatja meg a lelked, akit fizikálisan érzel, mint egy földi halandóban, akiről azt hiszed, csak Te képzelted el - pedig dehogyis!
Ha van Isten, akkor ő gondoskodik rólad. Például egy társsal; mert mindenkinek ad egyet. És most javítsuk ki ezt a mondatot, mert helyesen így hangzik: Van Isten, aki gondoskodik rólad.

1 megjegyzés: