2011. június 26., vasárnap

"...a boldogságra!"

Pénteken megtartottuk a kimerítő ara-vizsgát Á. számára. Végül annyi mindent bele akartunk paszírozni, hogy hajnali fél 1-ig vizsgázott szegény feleség-jelöltünk. Meg kell mondjam, hogy igen derekasan helytállt: én például nem egészen voltam azzal tisztában, hogy a folyamatos vizsgakérdéseknél egy téves válasz után azonnali szankció következik - Á-nak mindig innia kellett. Nem málnaszörpöt. Szerencsére a főzést előre vettük - Á. rutinosan teljesítette a feladatot - négysajtos gnocchit kellett csinálnia, amit még sosem csinált, de gyakorlott háziasszonyként a recept megalkotása nem okozott problémát neki. Nem mellékesen én is merítettem egy ötletet akkorra, amikor az unokaöcséim jönnek hozzám. A picike ugyan nem nagyon tudhatja, mi az a gnocchi, de majd azt mondom, hogy sajtos nudli lesz a vacsora...
Szóval Á. lefőzte az évszázad négysajtosát, ami végül ötsajtos lett, mert parmezán is került a tetejére, mi meg faggattuk jövendőbelijéről. A kérdések a "szokásosak" voltak: mi volt az óvódai jele, hányas inget visel, mi a kedvenc kocsimárkája - de én azért elgondolkodtam, hogy tényleg kiderülnek-e ezek a dolgok ennyi idő alatt?...És ezek a fontos dolgok? Á. bevallottan "készült" a vizsga ezen részére, bár én úgy vélem, hogy egy egész élet áll rendelkezésükre, hogy megismerjék egymást. Emlékszem, mikor egyszer Á-nál voltam, megkérdeztem tőle, milyen is több évig valakivel együtt élni; nem unalmas-e, vagy ilyesmi. Azért neki tettem föl ezt a kérdést, mert Á-nak a jövendőbelije az első olyan udvarlója, akivel ténylegesen együtt élt, így sokkal hitelesebbnek tűnik nekem, mint olyasvalaki, aki már 3-4 partnert elkoptatott a lakásában. Á. megdöbbentően joviális választ adott: egy kedves mosoly kíséretében közölte, hogy ő is azt hitte, hogy majd unalmas lesz, de meglepő módon csak egyre jobb érzés, hogy valakit ennyi oldaláról is megismerhet, és még el is mélyült a kapcsolatuk.
Á. nem csak vőlegény-ismeretből vizsgázott, hanem egy csomó hülye konyhatechnikai kérdésre is felelnie kellett - mit mivel helyettesítene, mi mit jelent, meg csukott szemmel fűszerfelismerés (ezeket amúgy mind én eszeltem ki...gondolom, értékelte kreativitásomat! :-)) Meg az utcán egy szépséges aszfaltfreskót kellett rajzolnia színeskrétával eljövendő még boldogabb életéről. Talán mondanom sem kell, hogy Á. remek minősítéssel alkalmasnak találtatott a feleségi pozícióra, és kapott egy kis házi recepttárat is tőlünk.
És nem csak ő iszogatott, mert szintén menyasszony barátnője, Györgyi (most az egyszer írjuk ki az ő nevét!) bevallotta, hogy amikor szingli volt, akkor egyszercsak elkezdett a boldogságra inni - és mindig arra ivott, nem másra. Így fél év alatt bevonzotta a vőlegényét. Az est folyamán ezért kb. ötvenszer ittunk a boldogsára :-)) Valahol irigylésreméltó, hogy neki ennyi is elég volt, hogy megtalálja az igazit :-))
Hm. Lehet, hogy felesleges volt a feng shui, meg a gondolatnagytakarítás? Mmmm.
Furcsa gondolataim támadtak, mikor szombaton nagy magányomban egy szál hátizsákkal elcaplattam a boltba (ti. háton könnyebb cipekedni!)...Olyan hihetetlennek tűnt, hogy én egyszercsak megtudjam, mi volt Férjuram óvodai jele, vagy mindig mellett ébredjek...Persze jó lenne, csak nehéz elképzelni. Aki már élt valakivel együtt (és ténylegesen, nem úgy, mint én J-vel), az ilyen szempontból lépéselőnyben van.
Nem a mindennapi teendőkkel van gond, mert szoktam takarítani (néha...),mosni, főzni...inkább tényleg az, hogy egy másik lény is ott mozog a lakásban, akit figyelembe kell venni. Azt hiszem, inkább legyen jó nagy lakása. Vagy háza. Az a biztos :-))

Igyunk a boldogságra! :-)

1 megjegyzés: