A Jóisten biztosan szeret engem, azért rakta ezt a fiút a buszra. Mert a zsánertípusomba esik. Mikor először megláttam a metrólépcsőn, azt hittem, B-t pillantottam meg. Kicsit megijedtem, hitetlenkedtem, aztán alaposan megvizslattam őuraságát. Halavány másolata csupán B-nek; nem olyan szabályos az arca, alacsonyabb a homloka, sötétebb a haja, és a teste sem az a barokk izomkolosszus. Eleinte nem szállt fel a buszra, és valami lányt várt (a barátnőjét, feltételezem). Aztán ma felszállt, és beült egy négyes ülésre. Megfigyeltem. Még mindig halvány másolat, de mindezzel együtt is bizonyíték: Férjuram létezik. Legalábbis én inkább ővele kapcsolom össze, nem B-vel. Mert ugyan mire is kellene vele kapcsolatban emlékeztetnem magamat? Nagyjából semmire.
2011. június 2., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Hmmm...
VálaszTörlés