2011. április 4., hétfő

R. hét év múltán

A mai nap sem múlhatott el misztikus, és "szinkronicitisztikus" esemény nélkül. Kolléganőmmel elmentünk érdeklődni az agykontrollos tanfolyamokról (én csak ismételnék, de a gondolat nem az én fejemből pattant ki, hanem legnagyobb meglepetésére az övéből - végre valamilyen irányba kimozdul!). De ha már arra jártunk, akkor beugrottunk a bevásárlóközpontba parfümöket szagolgatni. És neki köszönhető az is, hogy mindezek után nem startoltunk azonnal a csemegeboltba, hanem megpihentünk egy padon. Amint így vigyorgunk, hátrébb pillantottam, és észrevettem, hogy Háromszögellő R. közeledik, akit mintegy két napja vágtam el magamtól. Amúgy nagyjából 7 éve nem láttam, mikor is egy forró búcsúéjszaka után kilépett az albérletem ajtaján - örökre.
Az ilyen pillanatokban az a rossz, hogy nincsen elég időd eldöntened, mi is lenne a helyénvaló viselkedés, mert azt a 0,2 másodpercet, ami a rendelkezésedre áll, nem igazán lehet elegendőnek nevezni. Zsigeri viselkedésre elég, de az most nekem igen bunkóra sikeredett (mondjuk ő is egy szó nélkül távozott anno). Ránéztem, elkaptam a tekintetemet, aztán nem bírtam ki, és újra rá kellett néznem, a tekintetünk egyértelműen találkozott, ha nem változtam meg jelentősen (és a hajam nem), akkor fel kellett ismernie. Ő végig felém nézett. Én nem. Talán ha a kolléganőm nem lett volna ott. Akkor viszont ez a jelenet le sem játszódhatott volna, mert ő akart leülni a padra. Vagyis a helyzetről lesír, hogy szinkronicitás volt, csak nem tudom, mi volt az apropója. Aznap délután csupa "jelet" kaptunk: terhes nőket, meg kismamaboltokat, meg menyasszonyi ruhás helyeket fedeztünk fel, pedig csak szokatlanabb útvonalon sétáltunk. Aztán R., aki a zsánerem kategóriába esik.
Nem tudom, mitől ijedtem meg. Talán attól, hogy megbámul, és nem köszön? Persze, ha nagyon akart volna, odajön - de én eléggé elutasítónak tűnhettem. Most már őszintén szégyenlem magam. Ha a Jóisten ebből valami magvasat akar kihozni, akkor összehoz egy kettesben való összefutást, szemtől-szembe. Ígérem, hogy többé nem kerülöm el az ilyen helyzeteket. (Most akkor végül is lemaradtam valamiről?)

1 megjegyzés: