Azt hittem, végre leülök, és mindenfélét elmesélek Nektek: a koncertet, ami frenetikus volt (orgonák csatája, ugyebár); a szombati látó-kört, ahol összeakadtam egy optometristával, aki elmagyarázta, miért csak szemüvegen át szoktam érdekes aurákat látni (mert a szemüveget csak egy pontban csiszolják élesre, ha oldalra tekintesz, már nem látsz olyan kristálytisztán, de emiatt a ráció nem is befolyásol annyira, és megláthatod a valóságot), meg azt, hogy végre van listám, ami Férjuram 67 remek tulajdonságát tartalmazza.
De ezt most mind nem csacsogom el Nektek, bocsássatok meg! Úgy áll a dolog, hogy a sógorom harmadik hete van kórházban, és az orvosok sajnos most már rátérnek a rosszabb dolgok keresésére. Most éppen limfómára gyanakodnak (ez a nyirokrendszer rákos megbetegedése); a másik tippjük a leukémia. A limfómával az a gond, hogy bizonyos esetekben tök nehezen akadnak a nyomára (a sógoromnak például nincsenek megduzzadt nyirokcsomói), és az esetek 20%-ában nem tudják kezelni...A jó hír: 80%-nál igen, és sokszor teljesen gyógyult lesz, élete végéig (arról nem beszélnek, hogy az meddig tarthat). De nagyon kellene igyekezni azzal a diagnózissal. Az orvosa állítólag azért ideges, mert nincsen irány, amin elindulhatnának.
Felhívtam a gyógyítót, hogy tud-e segíteni a diagnózisban. Fényképet kért. Rátelefonáltam a tesómra, elnyökögtem, hogy ez is egy lehetőség, kevés az időnk, küldjön képet a sógorról. Aztán én is találtam egyet, azt elküldtem...A szombati alkalom jutott eszembe, mikor a gyógyító pont arról beszélt, hogy ha elérsz egy bizonyos szintet, megtanultad a leckéket, akkor jön a következő szint, és ezt onnan veszed észre, hogy valami borzasztó élethelyzetbe kerülsz...míg rá nem jössz, mit is kellene megtanulnod. Nekem higgadtnak és erősnek kéne lennem. Ez a család előtt nagyjából sikerült is (bár inkább letaglózott voltam, nem nyugodt). B-nek sírtam a telefonba. B. azt mondta, hogy nekünk, a családnak kell erősnek lennünk - ha az ő családja nem lett volna olyan erős, ő sem gyógyult volna meg.
Folyamatosan az kattog az agyamban, hogy most jön a családi szennyeskosár...Az elmúlt egy hétben a listás pasik közül kettőt láttam, háromnak meg a hasonmását láttam. Valamit így tesztelgetnek rajtam, minekutána sikeresen abszolváltam a számvetéses témát. És jön a következő szint.
De én harcolni fogok. Elég csökönyös és kitartó tudok lenni - ha valami komoly baja van a sógornak, akkor majd az orvosok gyógyítják hagyományosan, én meg megkeresem az összes nem-hagyományos módszert. A gyógyítót, agykontrollos cédéket, étrendkiegészítőket, reikit...Tudom, a sógoromnak mit kellene belátnia. Azt is, hogy a tesómnak mit. Csak azt nem tudom, hogy ez a tanítás milyen útvonalon és hová visz minket.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése