2011. április 26., kedd

modern rajzfilm

A három napos húsvét család nélkül arra is alkalmat adott, hogy olyan ünnepekre szánt filmeket is megnézzek, amire a családom körében lehetőségem sem lenne - amíg ugyanis a gyerekek el nem aludtak, addig nem tudunk semmit sem nézni, így a 8 órás filmek eleve kimaradnak. Háááát...ha azt írom, hogy nem ájultam be a tévécsatornák kínálatától, akkor nem túlzok. Az egy dolog, hogy igazán érdekes filmek nem akadtak, ill. a kereskedelmi csatornák nem érezték át a húsvét szentségét, arra úgyis ott vannak a közszolgálatiak - és hát volt olyan, hogy egyszerre négy csatornából is a pápai áldás folyt, ami kissé logikátlan, hiszen a négy nagyjából közszolgálatinak nevezhető csatornához mindenki hozzájut, mert ezek kötelezően benne vannak az összes mini és maxi csomagban.
Na, az egyik este beheveredtem 8 órakor egy rajzfilm elé - ezekből úgyis viszonylag keveset látok, gondoltam, pótolom a dolgot. A téma picinykét elcsépelt: patások tanyáján vígan éldegélnek együtt szárnyasok és patások, éjszakánként tejlebujjá változtatva a pajtát, annál is inkább, mert a mit sem sejtő farmer vega, így egyetlen ellenségük a rendkívül gonosz prérifarkasok. Ez utóbbiaktól egy öregedő bika szokta megvédeni a csapatot, mert fogadott fia egy mihaszna dzsigoló, aki a tejlebujban ropja hajnalig, énekel, és szórakoztatja a nagyérdeműt. Az öregedő bikát (akit a lehetetlen Ödön névre keresztelt a fordító) a prérifarkasok levadásszák, halálosan megsebesítik, amitől ifjú hősünk magába száll, és egyedül siet a túszul ejtett tyúkok megsegítésére. Természetesen az összes farmlakó odamegy és segít az össznépi csihi-puhiban. Nem mellékes mellékszál a szomszédos mogorva öregasszony és csotrogánya, amit elkötnek a tehenek (bocs, bikák!), hogy móresre tanítsák a szegény legelészőkkel szemtelenkedő neveletlen kölyköt, és amely következménye egy látványos amerikai rendőrös-helikopteres-tévés üldözés. A történet amúgy hepiendes: az ifjú bika (akarom mondani tehén), aki a menet közben a farmra vetődött vemhes tehénnek kezdte csapni a szelet, nem egészen váratlanul pótapa lesz; asszonyka megellik. Vidám, kacagó tehén-csillagképek úsznak a farm felett - zene, zene, snitt, vége...
Nomármost: akadt ebben a mesefilmben(?) egynémely elgondolkodtató momentum. A meséket a gyerekek mindenkori értelmi szintjéhez írják. Feltételezzük. Engem az első 30 másodperc után zavart ez a következetesen teheneknek titulált, férfihangú szarvasmarha-banda: mindegyiknek tőgyeket(!!!) rajzoltak, és nem volt szarvuk. Nem tudtam eldönteni, hogy transzvesztiták, esetleg hermafroditák, vagy azért viselnek tőgyeket, mert a 3 éves kis nézők nem tudják, hogy mi az, hogy bika, csak azt, hogy tehén, a tehénnek márpedig tőgye van. Ezért a nőnemű teheneket masnival különböztették meg.
Társadalomtudományi szempontból figyelemreméltó, hogy hősünk egy lump (de majd jó útra tér!), és egy terhes nőnek kezd el udvarolni, és ezt az első talijukkor szóvá is teszi. Ennél csak az lett volna realistább, ha a tehénke beszólt volna neki, hogy "nem is kisborjút várok, csak ekkora a hasam, te barom!". Ehhez képest a kismama egy nyugágyon heverészve hevenyészve elmeséli megözvegyülését. Az is meglehetősen érdekes, hogy a többnejű kakas koma hogyan védi a területét: a farm összes lakója a pajtában dorbézol, a kakas a konferanszié, míg asszonykái bezárva szunyókálnak a tyúkólban. Tipikus: az asszonyokat otthon hagyta, míg egy fitos macsesz vernyogását hallgatta...és a gonosz prérifarkasok ebbe a tyúkólba törnek be. Céljuk ugyan csak annyi, hogy egyenek, de a mélységes szimbolika könnyen megfejthető - a családi fészket fenyegető veszély, ésatöbbi.
A film végére tehetetlen hősünk, aki nem sok mindent tud kezdeni egy várandós tehénnel (de ez nem is volna helyes), boldog és némileg bárgyú pótapukává lesz. Tipikus mai családmodell.

2 megjegyzés: