Még e blog legelején írtam arról, amikor elmentünk megünnepelni bizonyos dolgokat, többek között B. "pozitív terhességi tesztjét", vagyis azt, hogy várólistára kerültek, mint potenciális örökbefogadó szülők. B-ék kisfiút szeretnének, egyéves korig - a legtöbb tartós betegség ugyanis ekkorra kiderül. Most persze fölhorkanhatnak egyesek, hogy minek válogatnak, örüljenek, ha kapnak gyereket, de egy olyan nőnek, aki maga is háromhavonta jár kontrollra, nem biztos, hogy nem egészséges gyereket kellene fölnevelnie. Más kérdés, hogy saját gyerek is születhet fogyatékkal, vagy betegen, és még csak nem is kell hozzá önpusztító életet élni. A szülő-gyerek kapcsolat az abszolút elfogadásról szól, és erre a lehető legjobb példa az örökbefogadás.
B. ma különös dolgot mesélt: nem csak a hivatalos várólistán vannak rajta, hanem lehetséges szólni pár nőgyógyásznak (ha van nexusod), mert olykor váratlanul hoznak be úgy pl. eltitkoltan terhes kismamát, hogy az meg akar szabadulni a csemetétől. Ha pedig ténylegesen lemond róla (ez 5-6 nap alatt lepapírozható), akkor az egész történet átmegy valami hasonlóba, mint a szervátültetés: jön egy telefon, hogy akkor most "rohanni kell a gyerekért". B. amúgy még rengeteg furcsa dolgot mesélt anno, mert végigjárták a hivatalos kálváriát: vizsgálatokat, tanfolyamokat, mindent. (Szerintem az örökbefogadó szülők az egyedüli szülőfajta, akiket "megtanítanak" szülőnek lenni, és erről papírjuk is van...hihihi!).
Nos, pár napja jött egy telefon. Hogy lenne egy kisbaba. Kislány. Egészséges. Az anya 19 éves, egészséges. B. nem bírt dolgozni, megfordut vele a világ. Végigélte a maga kis elképzelt életét - az örömöt, és a pánikot is; neki ugyanis soha nem lesz kilenc hónapja, hogy lelkiekben "rákészüljön". És végigélte, mit érezhet az a lány, aki csak 19 éves...Aztán az utolsó pillanatban a "nagyszülők" úgy döntöttek, hogy nem engedik örökbe adni a kistündért. B. kikattant, lezuhant a földre. Persze tudja - és mi is tudjuk-, hogy akkor nem ennek a tündérkének kellett leszületnie hozzájuk. Talán őket a Jóisten így készíti fel az új szerepükre, és lehet, hogy lesz még pár ilyen éles helyzetük, míg a saját gyermekük megérkezik hozzájuk.
De magamban nem bírtam visszafogni magamat: mérges voltam a tisztelt nagyszülőkre, mert a lelki szemeimmel láttam, min ment keresztül az a 19 éves lány, akit valószínűleg egyáltalán nem támogattak az alatt a 9 kilenc hónap alatt, és most feltehetően nagy kegyesen megengedik, hogy velük maradjon a picur...És beleborzongtam, amikor azt próbáltam elképzelni, milyen haszonleső banda szokott egy-egy ilyen inkubátorban felejtett újszülött mellett megjelenni, és vajon mennyi pénzért "adják el" a kicsiket; merthogy ugye mindenki újszülöttet akar. A párok pedig mindent megtennének, hogy legyen végre gyerekük - de ez természetes is.
Mennyi, mennyi energia kavarodik fel egy ilyen kis jövevény megjelenésekor!

:(
VálaszTörlés