2012. február 6., hétfő

fütyülőkről

Ma K. barátnőmmel mentünk edzeni. Ez jótékonyan hatott mindkettőnkre, mert közeleg a telihold, elnehezülnek az izmok a sok víztől és semmi, de semmi hangulatom nem volt bemenni a nőcis energiák közé...bezzeg egy kis oroszlánszagú, homokzsákos bokszolás...nyami, nyami! De ma nők között tengettem szabad perceimet.
K. mesélt egy közönséges ismerőséről, aki óriási kannak képzeli magát (elnézést, de ezt már tényleg nem lehet máshogyan megfogalmazni). Mindenkinél bepróbálkozik, akin luk van és hozzávetőleg nőnek tűnik, és tett (az amúgy csinos) K-nak is egy ordenáré megjegyzést arról, hogy még nem csípett a fenekébe...Mért? Azt hitte, az lenne neki a  kitüntetés?! Tegyük hozzá, hogy a pasi szánalmas, "tarisznyás bölcsész" külsejű. 
Erre az afférra nekem beindult a filozofáló énem: mert valahol csodálatos teremtmények a  férfiúk, nem? Kevés számú egyedet leszámítva mindegyik meg van róla győződve, hogy ő milyen jó pasi, és a nők mennyire megtisztelve érezhetik magukat, ha meg akarják őket ...NI (nagybetűvel, természetesen!). De tényleg! Nem számít, hogy sportosak vagy keszegek, hogy kisebbfajta növendékbálnára, vagy felfújt kötözött sonkára emlékeztetnek izomzatuk alapján. A testmagasság sem igazán mérvadó - a kicsik agresszíven előtérbe tolják magukat és be nem áll a  szájuk, nehogy lemaradjanak a  nőkről, a magasak meg lustán ki sem nyitják a  lepénylesőjüket...Totál mindegy! És az intellektus, a műveltség sem számít. Sőt! Hogy mi minden nem számít, azzal egy külön könyvtárat lehetne megtölteni!
Viszont Te, kedves hölgyem, érezd a kivételes lehetőséget! A Gyugyu álnéven futó, alacsonyabb, szétgyúrt és közepesen műveletlen nős rendőr például anno arcátlanul fejtette ki, hogy ő el tudná képzelni, hogy mi egy jó kis viszonyt folytassunk, de ő annyira tiszteli(!!) és szereti a nejét. És nem értette, én miért nem rajongtam ezért a gondolatért. Mentségére legyen szólva, Gyugyu (vagy inkább: Gyagya) ezen ajánlattal már K-t is megtisztelte korábban, és akkor sem értette az elutasítást. 
De hát ilyenek ők, a Teremtés Koronái: statisztikai alapon mindenkinél bepróbálkoznak, anélkül, hogy előzetesen felmérnék az erőviszonyokat. Lefordítva a dolgokat: óriási egóval és önbecsüléssel rendelkeznek. Ezt nevezem én pénisz-tudatnak, amely már igen korai gyermekkorban kialakul, jobban mondva: a társadalom kialakítja. A kisfiúk büszkén mutogatják a fütyülőjüket, mivel ők állva is tudnak pisilni, a  kislányok viszont nem. A kisfiúk folyamatos dicséretet hallanak a fütyülőjük szépségéről és méreteiről, és a pisi ballisztikai jellemzőiről - a kislányok fonott kalácsának azonban még a neve is nevetséges hangzású, ezért ki sem írom. Arról, hogy bárki is egy kislánynak dicsérje a  kalácskája külsejét...nos, ez azt hiszem, tabu. Ha később megteszi valaki, az a párja lesz - így a lányok legalább két évtizednyi lemaradással rendelkeznek önbecsülés terén.

Ebből az egészből egyedül az önbecsülést lenne érdemes eltanulnunk (fütyülőnk úgysem lehet, ti. nem növeszthetünk). Hogy minden nő, a kistermetű és a kétméteres amazon, a madárcsontú és a mackó-szerűen telt, a babaarcú, és az érdekes arcú is úgy nézzen a  szabad prédára, hogy "ha te tudnád, kisapám, milyen szerencsés lennél, ha megkaphatnál!".

Ehhez képest az ország egyik legnépszerűbb netes női újságja újabb szánalmas sorozatot indított a boldogtalan szingliknek, hogyan vonzzák be a szerelmet. Végignéztem az eddigieket, de majdnem hangosan kacagtam: semmi olyat nem írt, amit eddig ne olvastam volna cikkekben, de még inkább önsegítő könyvekben. Csak egyvalamiről feledkezett meg: hogy kiknek ajánlja a meditációt, mantrákat, elengedés-rituálékat, önszeretet-növelést. A nők ugyan sokkal fogékonyabbak a lelkiség megélésére, csakhogy kötve hiszem, hogy egy két órás nagy, önvizsgálós, papírra összeirkálós sérelem-listával és némi ráhangolódással ripsz-ropsz fel lehet dolgozni az eddigi életünket. És a lelki gyakorlatok, vizualizáció, meditáció is úgy ér valamit, ha rendszeresen gyakoroljuk. Ez nem úgy megy, hogy "akkor most háromszor rámeditálok a nagyőre, és eljön!". 
Az én tisztulásom is hónapokig tartott, és még nem teljes. A vágyaimat letisztáztam már egyszer, de könnyen lehet, hogy újra kell gondolnom, mit is szeretnék.

Valójában a sok népszerű-spiritualitással az a gond, hogy lógnak a  levegőben, és az emberek egyvalamivel nincsenek tisztában: az egész hátterével, a szellemi törvényekkel. Önmagukat pedig nem ismerik, de sokszor nem is szeretnék megismerni. 

1 megjegyzés: