Visszatérek "kedvenc" betűformámhoz. Amúgy nem az, csak nagyon jó a mérete így, mikor irkálok. Múlt hétvégén hazautaztam, és - szokás szerint- igen jól éreztem magam. Jóanyám végre megpróbál az elektronikus verzióval leszokni a bagóról. Apu egyszerűen nem szív - de ez nála soha nem jelentett problémát - inkább csak azért szívta, mert anyukám is szívja. Hááát...nincsenek illúzióim. Szerintem az is haladás, ha a sok méreg helyett "csak" nikotinnal mérgezik magukat. Egyébként előnye a történetnek, hogy szobában is szívható és nagyon kellemes az illata.
Részemről egyetlen nyoma maradt a dohányos múltamnak: imádom a füstölőket meg a gyertyát.
Csütörtökön találkoztunk M-mel és bepótoltuk a karácsonyt, meg megköszöntött. Valami egészen különlegest kaptam tőle: egyrészt saját készítésű cserépbe ültetett jácintot, másfelől lerajzolt engem! Kiválasztott egy fotót, és a tanult technikával megörökített a örökkévalóságnak! Nagyon meghatódtam. A gép fölé állítottam önmagamat, így ha elkenődnék, akkor egy sejtelmesen a jövőbe tekintő, ámde kellőképpen optimista önvaló tekint le rám.
M-nek mesélgettem a változó energiához kapcsolódó élményeimről, és gyorsan kiderült, hogy valójában nála is elkezdődött a folyamat, csak ő akkor "lát", amikor arcokat néz. Legalább megnyugodhatok, hogy vagy ketten megyünk agyfényképezésre, vagy ennyire változik a világ.
Igazából minden napra jut már valamilyen mélyebb spirituális élmény; nem nagyon győzném leírni. A reikit például teljesen másnak érzékelem - régebben sokkal intenzívebb volt és egyenletesen erős - most alig érzek valamit, de az pulzál, és folyamatosan látok színeket. Látom, milyen az energia, és múltkor láttam a tesóm "kísérőit". Ráadásul furcsákat álmodom. Otthon csupa zavarosat, aminek semmi értelme nem volt, de Pesten...
Először is álmodtam J-vel, egészen pontosan nem vele, hanem az elődömmel, akitől érdeklődtem, hogy miket tud J-ről. Fogalmam sincs, ez miért érdekelt álmomban, ahogy az sem, hogy elődöm-Anikóval nagyon jó barátnők voltunk. Mellesleg semmi érdekes nem derült ki J-ről, csak amit tudtam, hogy éli világát aktuális barátnőjével.
A mai álmom azonban elég hajmeresztő volt, tele szimbólumokkal: Volt egy rakat ametiszt ékszerem. Ebben semmi bizarr nincs - a hétvégén azt nézegettem, hogy a szervóra szerint milyen ásványok tennének nekem jót, és ez is közöttük volt. Mondanom sem kell, hogy az ametiszt-lila nem az én színem, így soha nem gondoltam rá, hogy ékszerként viseljem. (Olyan köveket kerestem, amikkel a megbocsátást, régi érzelmek elengedését, régi traumák felismerését, ill. régi viselkedésminták elengedését tudnám segíteni...)
De volt egy halom ametisztem, meg bizsum: egy pár piros női cipelőt ábrázoló fülbevalóm. Anyukámnak megtetszett, és arra kért, vegyek még egyet. Mikor beszereztem, vettem csak észre, hogy az nem női cipellőt ábrázol, hanem egy trampli vörös férficipőt! Szóltam anyukámnak, hogy sajnos ezt elrontottam, de ő közölte, hogy nem baj, jó lesz, mert a nagyanyámnak (az ő anyósának!) akarja ajándékozni. Figyelmeztettem, hogy nagyanyám már rég meghalt - de anya közölte, hogy őt ez nem érdekli, akkor is megajándékozza őt. Odament egy ménkű nagy fagyasztóládához, kinyitotta, és elkezdte félrerakni az ételeket. Legalul ott volt a koporsó. Semmi kedvem nem volt belenézni, mikor kinyitja, de valamiért ott maradtam posztolni. Anyám felnyitotta a koporsót, amiből enyhe rothadás-szag áradt, és beletette a vörös férficipős fülbevalókat.
Tudom, hogy tegnap megnéztem az Üvöltő szelek-et, amiben Heathcliff kiássa Cathyt, de akkor is...ez nagyon morbid volt!
Nem is tudom. Úgy érzem, valami régi (családból hozott) mintát, dühöt, a nemi szerepekkel kapcsolatos dühöt sikerült visszaadnom, letennem. Nem véletlen, hogy az én fülbevalóm női cipőcske volt, az ajándék meg férfi. És vörös, ami az agresszió színe. És anyám tette a koporsóba, aki itt gyógyító nőképként jelent meg. Az anyósáéba, akivel utálták egymást. Az anyósáéba, akinek nem volt igazán jó házassága.
És ott voltak az ametisztek, a tisztánlátás kövei.
Amúgy a szodalit mellett döntöttem, mert az jó a rossz, sorozatos kudarcokhoz vezető (családi) viselkedésminták felismerésében. És még sok egyébre is.

Hátborzongató...
VálaszTörlés