A férfiak teljességgel érthetetlenek. Eltelt a három nap, és kolléganőmnél jelentkezett a hétvégén kiosztott fiatalember. Sőt, találkozni is fognak. Ki érti ezt? Ha kedves vagy velük, akkor 3 nap után sem jelentkeznek, ha becsiccsentesz és vad kirohanást rendezel, hogy te holmi komolytalankodásokra már nem érsz rá, akkor meg kopogtatnak.
De legalább valakik bepárosodnak ezen az őszön is. Nekem ez a negyedik évem párkapcsolat nélkül (viszonzatlan vozalmamat B. iránt nem nevezném kapcsolatnak, ahogy GA-val is épphogy-csak összegabalyodtunk). Szerintem már csókolózni is elfelejtettem.
Ma megnézett egy bácsi a metrón. Úgy 70 felé járhatott, de elég stramm volt. Kitartóan lopva-odanézegetett. Nagyon üdítő volt titokban figyelni, hogyan próbál meg nem-szemezni velem. Mert az ő korában, ugyebár...Bár bent van egy-két hetven-pluszos kollégám, és megfigyeltem, hogy ezek a régivágású úriemberek tudnak valamit: bemutatkozáskor kezet csókolnak, akkor is öltönyben járnak be, amikor az ifjú titánok farmerben futkároznak, és minden szembetalálkozáskor van valami kedves szavuk, vagy bókjuk. Én kifejezetten Isten áldásának érzem őket; így mindennap megvan az az érzésem, hogy én egy érzékeny, finom virágszál vagyok. Valamint az a megérzésem az öregurakal kapcsolatban, hogy kifejezetten azért közvetítette ki őket a Jóisten, hogy emlékeztessen a zsinórmértékre: nem az utóbbi idők műmájereihez kell igazítani a nívót, hanem ezekhez az ódivatú bácsikhoz, akik igazi férfiként viselkednek a sok "pasihoz" képest.

Ez tetszett :)
VálaszTörlésA fiatalabbaktól ezt annyira nem szoktam meg, hogy ha ők bókolnak, mindjárt gyanakodva figyelem a dolgot.
hát, igen, igen...
VálaszTörlésÓ, valóban! Az idősek úriemberek, és tudhatnak valamit... :)
VálaszTörlés