Tök mindegy, hány bejegyzést próbálok még kreálni, ez a hónap nem fogja a bejegyzés-rekordot megdönteni.
A magam élete helyett ismét csak a másokéra utalok: míg az én párkapcsolati tevékenységem kizárólag az álmaimban bekövetkező esküvőkre korlátozódik, addig kolléganőm, akivel a látóhoz szoktunk járni, meg korábban lakatoltunk, most kicsit bepasizott hétvégén. Azért csak kicsit, mert némi koktél hatására a rányomuló fickót a csók után kiokosította: ti. hogy ő már nem ér rá hülyéskedni, stb. Ahelyett, hogy kiélvezte volna a friss húst! Isteneeeeem! Nem is tudom; próbáltam vele megértetni, hogy most már késő bánat, és fölösleges a barátnőjét puhatolózó szándékkal fölhívni (asszem, már nincs mit puhatolni); helyette legközelebb ne szándékozzon a szándékairól beszélgetni-monologizálni az első összepréselődés után! A nők szándékai persze rögtön a közös gyereknevekre vonatkoznak, míg a férfiak szándékai egy kb. 10 centis résre fókuszálnak csupán. Szóval legközelebb kapja el a soron következő fiatalember grabancát, ráncigálja be a gardróbszekrénybe, és puhatolózás helyett inkább valami keményebb témába vágják a fejszéjüket. Ezt az utolsó mondatot azért nem közöltem vele. :-))
M. barátnőm ellenben bevállalós: leszólította valami holland mérnök gyerek. Sajna többet én sem tudok, de szurkolok nekik. M. legalább angolul is gyakorol valamicskét.

Ez tetszett!!! :-D
VálaszTörlés