2010. november 25., csütörtök

karácsony másképp

Ha már a körülmények annyira kedvezőtlenek, hogy egész nap az elveszésre ítélt jövőmön aggódom és kesergek, és dühöngök - éppen csak nem átkozódom, mert mint tudjuk, arra nicsen szükség, hiszen semmit sem lehet büntetlenül megúszni; és agyalok, vajon miért nem emigráltam tíz éve Kanadába, és vajon milyen lehet ez a barátságos Kanada, ahol LESZ  magán- és normál nyugdíja is az embereknek, meg méltóságuk, satöbbi, ráadásul az időjárás is egyre kedvezőbb arrafele...

IGAZÁN nem ilyen dolgokkal szeretnélek untatni titeket. Csak érdekes, hogy másfél napja ezen pörgök, és akármennyire is próbálom ezt kizárni a tudatomból (ti. a rémképeket, a keserűséget); valahogy nem megy. Azt hiszem, tényleg nem marad nekünk semmi más, csak a hit, hogy Isten majd igazságot tesz. 

Én a magam részéről Kanada helyett beérném az ötödik dimenzióval is, mert ott állítólag pénz sem lesz, de addig még legalább 2 évet kell várnunk, és feltételezem, hogy a tökéletes kánaánt egy húzós átmeneti időszak előzi majd meg.

De igazából ez sem fontos. Vegyük például azt az önfeledt egy órácskát, amíg NEM-MADARAS-ÁRUHÁZBAN nézelődtem, és a szokásos tételek (tej, kaja) mellé beraktam a legújabb fenyőfadísz kreációmat. Ugyanis lehet, hogy a karácsonyt nem itthon töltöm, hanem a családommal, viszont tudom, hogy ha önálló lakásom van, abban önálló karácsonyfának is kell lennie. 
Már az első karácsonyra vettem egy kisméretű műfenyőt. Egyrészt eleve nem akartam cipekedni a  boltból, másfelől azért mű, mert a továbbiakban sem szeretnék fenyőt cipelni. És az élő fákat jobb szeretem a parkokban, erdőkben. Virágból is a cserepeset választom.
Az már az első karácsonykor látszott, hogy egy ekkorka fa ízléses feldíszítése nem mindennapi feladat. A legtöbb díszt a sokkal nagyobb példányokhoz méretezik. Nekem be kellett érnem a praktikus, de azért nem csúnya parányi műanyaggömbökkel. Piros színben. Egészen pontosan matt és fényes piros színekben. Vettem hozzá vörös angyalhajat, meg pár olcsó girlandot, amiket kissé túlméreteztem: így most számos arany gömb- és csillaggirland tulajdonosa vagyok. Sőt, a vörös angyalhaj is úgy 30 évre elegendő mennyiségben áll rendelkezésemre. Ezt két évig élveztem, akkor váltottam: megláttam egy szintén miniatűr, ám annál bájosabb fajátékokat mintázó szettet matt bordó és óarany kiadásban. Ezekhez óarany minimasnikat is vettem, és a színek harmóniája végett arany angyalhajat (újabb 30 évnyi adag - még a dédunokámnak is jut belőle!). A csúcsdíszt persze nagyjából el lehet felejteni egy ekkora fa esetében, én mégis tettem pár botor kísérletet, hogy esztétikus és könnyen felszerelhető csillagot találjak (a két paraméter nem összeegyeztethető!).
Nos, ilyen előzményekkel, naivan mentem be a boltba ételt és gyertyát nézni (van ám nekem fenyőfadíszem!), amikor megláttam...Először a légies, angyal-szerű girlandot: krémszínű vékony muszlinszalag és damilra erősített törtfehét gyöngyök, és áttetsző csillagok fonadéka...Semmiből sem túl sok, ízléses, és méretes! Kissé húzós anyagilag, de tudtam, hogy szert kell tennem egy ilyenre. Igen ám, csakhogy ehhez egyik fenyőfadíszem sem illik. Ezért kutakodni kezdtem a gömbdíszek között...És valahogy a Jóisten ezzel akart kárpótolni, mert ráakadtam a megfelelő méretű, kézzel festett mattezüst (de inkább fehér) üveggömböcskékre. Szintén olyan zsebbenyúlós árú, de ez van, vettem 18 darabot. És hát az csak itthon derült ki, hogy ezekhez még zsinórt sem csomagoltak, de nem bánom, mert veszek hozzájuk muszlinszalagot. Mindezt megtoldottam egy csillogó fehér gyertyával, és a fa mellé fogom tenni az amúgy szörnyen giccses, de pár éve valamilyen rejtélyes ok miatt nagyon tetsző, színben trendisen harmonizáló angyalkáimat - és mindjárt úgy fog kinézni az lakásom, mint valami otthon!
Nekem ma már karácsony volt, egészen 56 percig...

1 megjegyzés: