De csak módjával...Elöljáróban leszögezném: nem a csillagállások tehetnek arról, ami nem történt meg, ez csakis az égiek akarata lehetett. A csillagállások ugyanis azt mutatták, hogy ideális a szombati nap az ismerkedésre - és erre lett volna szükségem. Mint ahogy legalább két hölgyről tudom is, hogy a hétvégi konstelláció kedvezett a magánéletének; az egyik szerencsés a lakatolásra velem eljövő kolléganőm volt. Neki sikerült kifognia az ötvenvalahány úr közül az egyetlen normális és helyes példányt, aki nagyon huszárosan le is csapott őlédiségére, és elszórakoztatta a hölgyet. Ezen momentum volt a legszívmelengetőbb az est folyamán: kolléganőm úgy kivirult, hogy öröm volt nézni - a snájdig ifjú pedig nagyon kulturáltan viselkedett. Az ásó-kapa még a messzi távolban, de most a változatosság kedvéért ő fog fél méterrel a föld felett lebegni, nem én!
Az egyébként egy dolog, hogy Férjuram nem jelent meg - ezt az első két percben konstatáltam (hercig huszárt nem vettem észre, de végtére is ez a sors keze, hiszen nem nekem kellett észrevennem, viszont kettejük esetében abszolút volt a kölcsönösség), de ez még abszolút nem indokolta a férfiállomány jogosan bírálható viselkedését: Képzeljétek el, hogy kifizettek 6000 Ft-ot (igen, jól olvastátok, ennyit!) azért, hogy egy zárt helyen ötvenegynéhány ellentétes neművel ismerkedhessetek mintegy három órán át. Indokot is adnak nektek, ingyen innivalót, tombolával is megpróbálják felpörgetni a próbálkozásokat...Erre a férfiak (férfiak ezek egyáltalán?!) egyik fele kettes-hármas csoportokban gunnyaszt a sarokban, vagy sört iszik, vagy még a szemét sem mereszti asszonykákra. A másik fele körebejárőrözi az est folyamán a termet 627-szer, nagyjából 47 különböző kulccsal a tombola reményében: eléd áll, nem köszön, a lakatodra mered, rád se néz, csak nyúl a lakat után és miután beletörte a kulcsot ügyetlenségében, szó nélkül odébb áll...Oké, a kulcsot egyik sem törte bele, de akkor is!
Maradt a szűk keresztmetszet: az est végére két érdeklődő ifjú, meg én, agresszív amazon. Korán rájöttem ugyanis, hogy Hercig Huszár inkább kettesben lenne Kolléganővel, ezért elmentem borospoharat orozni. Itt kezdődött a probléma. Sejtettem, hogy ennyi tesze-tosza alakot csak a belépődíj teljes lefogyasztásával lehetséges ellensúlyozni. A pulthoz nem fértem oda, viszont már korábban láttam, hogy van két intelligens külsejű harmincas úr - háttal mindenkinek. Megkértem az egyiket, hogy ugyan kérjen nekem poharat...Hosszú percekbe telt, mire a pultoslány észrevette, és utána hosszú percekig semmit sem tett, aztán adott két poharat - két másik lánynak. Odébb léptem, mire első érdeklődő (nem azonos két úriemberrel) jött a lakatomhoz, de ott is ragadt. Megkérdezte, hogy még tanulok-e (ez is egy bók...), satöbbi. Nem volt rossz, csak kissé furcsán beszélt, meg elég nehezen bontakozott ki. Azért kedves volt, csak kicsit unalmas. Közben másik úriember megkérdezte, hogy akkor még nem kaptam meg, amit akartam...Nem is értettem, minek szól, és miért ilyen stílusban. Közöltem is, hogy lehetne udvariasabb is. Aztán a pultoslány volt soron: megkértem (némileg felháborodott hangnemben, és L. és A. tudják, hogy bizony az nem túl szívmelengető, mert nem emelem meg a hangerőt, viszont megremegtetem az orgánumomat - és némi tűzcsóva is távozik sárkányorromból), hogy legyen szíves...De hát nincs tiszta pohár, satöbbi...Három perc múlva kaptunk két poharat - gondolom azért, mert férfi is volt velem. :-((
Szóval, így kezdődött a borozásom. Nem számoltam, hányszor töltöttem újra, de sokat segített: egészen becsiccsentettem, és akkor már kedvesebben fordultam az idő közben a boros pulthoz átülő két jólöltözötthöz is, hogy lakatoljunk, meg minek ücsörögnek. A langaléta (2 méteres volt!) kifejtette, hogy csak akkor megy oda egy nőhöz, ha tényleg tetszik neki - és ilyen hölgyet nem talált az est folyamán...Viszont érdeklődve hallgatta azt, amit az elsővel beszélgettem. Amikor egy Zsákos Frodó másolat odapenderült, és kinyitotta lakatomat, megszabadultam első számútól...Akkor jött fineszes ketteske: egy púpos, ronda, alacsony és girhes informatikus, aki az est maradék idejében szórakoztatott. A maga visszafogott, enyhén álmosító stílusában. Tulajdonképpen biztos érdekelt volna, amit mond, ha ő álmaim férfija, de attól távol állt. Persze rendes, meg normális, meg szépnek tart, és fineszes, mert kiszedte belőlem a telefonszámomat azzal, hogy ebből "még akármi lehet". Nem akartam ellentmondani neki, de ebből ugyebár nem lesz "akármi". Aaaaz meg aztán végképp nem! De neki legalább szép estéje volt.
Egy biztos: Férjuram nem volt ott. De nem is lenne Férjuram, ha egy sarokban gunnyasztott volna, vagy a kulcsával rohangált volna jó kis duracell-nyuszi módjára. Ugye?
Valaki azonban ott volt: Egy srác, aki nagyon, nagyon hasonlított a zsáneremre, Mr. R.A.-ra; miniatűr porcelán-nipp kiadásban. Kb. 160 centi lehetett, de ugyanolyan volt az arca. Ez valami égi jel volt. Mármint arra, hogy lehetnek még zsáneremhez hasonlító fickók, például maga Férjuram...hm?
Kolléganő pedig kijelentette, hogy nagyon tetszettem neki, olyan aranyos voltam; többet kéne innom...(öööööö...) :-))

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése