Igen, haragudni kár...árt a ráncoknak, a szívnek, a kisugárzásnak. Mindenesetre, amit Emma írt a megjegyzésben, az engem kicsit a GA-s sztorira emlékeztet: mármint eltűnni, feltűnni, eltűnni - nagyjából félévente. Bár GA nekem nem a "másik felem". És a "visszahívlak" is hasonló érzéseket kelt. Szerintem az urak csak azt érik el, hogy egy idő után egy ilyenre csak mosolygunk, majd megyünk, tesszük a dolgunkat - de nem hívjuk őket. Legalább nem a mi pénzünk fogy.
Pont ma járt nálam Á. - volt főbérlőm, akit már szintén idéztem; bár a "volt főbérlő" titulus nem igazán fedi le azt a sok közös élményt, amiben részünk volt, míg együtt éltünk, buliztunk, vitáztunk, nyaraltunk, főzőcskéztünk :-)) Általában én megyek hozzá, és befestem a haját - a hajfestés nagyon jó apropó, hogy viszonylag rendszeresen találkozzunk, nem elhanyagolandó az sem, hogy szeretek hajat festeni. :-)) Ma ő jött, hogy megnézze az új polcokat, beszélgettünk, és rákérdezett GA-ra. Mit mondhattam volna? Valószínűleg fél év múlva jelentkezik, de akkor már késő lesz. Úgy értem, hogy amíg úgy tűnt el, hogy semmi érdemi nem történt közöttünk, addig ezt megtehette "büntetlenül". Most viszont...Egy szeretőféleségnek nincsenek jogai, sem ünnepei, sem hétvégéi - viszont van valamennyi méltósága.
Nem tudom, Emmának milyen élete lehet. Én mindig reménykedem, és az Emma névről mindig a Jane Austen-klasszikus jut eszembe, amiben a főhősnő lelkileg is felserdülvén - természetesen- révbe ér. És nem szeretnék "ítélkezni" - a férfiak ilyenek, olyanok, de hogy ki milyennek akarja végül látni őket, az rajta áll.
És mindezeket figyelembe véve sem éri meg haragudni rájuk: ahogy másik rég nem látott barátnőm, Gy. mondta volt, miután túljutott az utálom-a-férfiakat-és-elvonulok korszakán; ha az a szerencsétlen TÉNYLEG nem látja, hogy széjjeldobálta a cuccait!...Mert ilyenek: borostásak, mert lusták borotválkozni, elszórják a szennyest a lakásban, polci nippet csinálnak a 23. kávésbögréből, lustikák és kényelmesek, és eszükbe sem jutunk, amikor épp nagyon dolgoznak, mert egyszerre csak egy dologra tudnak gondolni. De legfőképpen: KÉPTELENEK ÚGY GONDOLKODNI, MINT EGY NŐ!!!! Ezért szeretjük őket.

Igen. Ezért szeretjük őket. :)
VálaszTörlés