...de Uram, így végezni?! Miért pont így?! Annyi a munkám és az egyéb stresszelnivalóm, amikről - tekintettel az összes elektromos és vizes csatornából is folyó gazdasági elő-utó-és-köztes válságra-, nem írtam, és ezután sem szándékozom ezen a becses helyen írni, hogy nincsen időm az élettel való sokkal kellemetesebb konfrontációkra...Pedig mennyivel szebb volt pár hónappal ezelőtt: némi budoár-malícia a szigorúan négyszemközti kávéfőzős munkahelyi konfliktusokról, fel-felvillanó, épp ezért sejtelmes férfiak - no nem armadája, legfeljebb egy-két személyes őrjárata, és a rendkívül érzéki, romlottan buja, bla-bla-bla GA...MMM! Ez zaftos, és kifinomult olvasóimnak is tetszetős volt. Meg nekem is. Arra sincs időm, hogy megpróbáljam kitalálni, hova vitt anno J-vel az a bizonyos harmadik, túra-randevú - bár, igazodva a klasszikusokhoz, úgyis csak annyit írhatnék, hogy " ...-hegység X. csúcsa".
A gazdaságról és a politikáról nem véletlenül nem írok. Természetesen nagyon markáns véleményem van ezekről is, mint mindenről - noha az a 20 éves lelki mélyrepülés, amin ez az ország keresztülment szinte teljesen kiirtotta belőlem a vágy szikráját is, hogy napi szinten, és alaposan tájékozódjam. Lehet ezekben az ilyen-olyan vallási közösségekben valami: ha majd jó hírt szeretnék olvasni, akkor felütöm az egyik evangéliumot...De ha meg nem bújom a média megfelelő forrásait, akkor nem is lehetek igazán birtokában azon információmennyiségnek, hogy bármiről is érdemi véleményt formáljak. Tudom: mások sincsenek, mégis megteszik, de most ne menjünk bele abba, mi is az információ, annak mennyi az értéke...nincs kedvem ezen merengeni. Meg unalmas is lenne, nem? :-))
Amikor szeptember elején nálam voltak K-ék és B-ék, K - aki maga is blogszerző, csak nem olvasom az övét, mert arra nincsen kapacitásom, meg neki túl sok olvasója van, akiről tud, és akiket ismer is, és az úgy már nem biztos, hogy hiteles K-t ad-, szóval K. kezdte el fejtegetni, hogy a párja, ha írna, akkor milyen blogot írhatna. Én bölcsen elsunnyogtam a tényt, hogy már hónapok óta itt élem ki magam én is, no mindegy! Van, ugyebár az én-blog, meg a közéleti blog (meg, gondolom, még ezerféle, a gasztro, stb.) Én, hát, mondjuk én-blogot írok. Ide a politika, vagy a gazdaság csak akkor férne be, ha dühöngeni akarnék, de az árt a szépségnek, ugye? :-)) És, valljuk be, erősen rontana a stílus egységén, ha szabad ezt írnom - bár A. erről majd kifejti a véleményét. De maga a prológ is utal rá, hogy főképp bizonyos emlékeimről kellene írogatnom.
Jól van: ígéretet teszek arra, hogy nemsokára összeszedem magam, és megírom azt a bizonyos harmadikat, ...-i hegységestül, szúnyogostul, és mindenféle csúcsostul. Közben vadul próbálom programozni férjuramat, néha már annyira élethű, hogy szinte szerelmesnek érzem magam, holott ő még ki tudja, merre jár?...Energetikailag annyira leszívva érzem magam - igen, a reiki mellett is lehet így érezni!-, hogy már az elmélyülés (=meditáció) sem megy olyan könnyen, mert spontán ülve elalszom. Valószínűleg gyorsan újra el kell járnom mozogni, és akkor javul a helyzet.
Most pedig készítek egy-két szenyát, és beülök nézni legújabb szerzeményemet - megvettem egy mostanában futó sorozat első évadát (ezekről rendszerint lemaradok, a gépemmel meg nemigen lehet semmit letölteni...), és azon fogok bambulni.

Nincs erről véleményem. Mindig kíváncsian és szeretettel olvasom, amit írsz.
VálaszTörlés