2010. szeptember 7., kedd

egy jó dolog

Azért van egy jó dolog is...Mostantól ismét lesz időm arra, hogy előkapjam a térképet, és megkeressem, hol volt J-vel a harmadik, túrázós randevúnk...

Úgy érzem, A-t kicsit megbántottam gonoszkodós bejegyzésemmel. Nem annak szántam. Ez is csak az élet fura fintora. Amúgy A.! Nézd meg még egyszer GA nejét, és talán rájössz a  kép alapján, mire gondoltam. Semmi bajom a szüléssel, azzal, amit kivesz az emberből...Csak azoknak is maradjon valami kis "káröröm", akik egy búcsúszó nélkül magukra maradtak. Persze lehet, hogy ezt is megérdemeltem (mert mért ne?); vagy ez az "álruhás áldás" (angyalkártya szerint)...

Megnéztem a terminátor 4-et, teljesen önállóan. A sok csihi-puhi most nem érdekelt annyira, még szegény ellenálló főhősék harca sem. Inkább a halálraítélt figura volt érdekes: aláírt egy nyilatkozatot, hogy felajánlja a testét valami kísérletre. Erre létrehoztak belőle egy robottestű, de embertudatú személyt; ti. a csóka emlékezetével. Ő persze embernek képzelte magát, de az emberek nem fogadták be. Belement valamibe, amiről fogalma sem volt, mit is takar valójában...Ilyen az összes szerződésünk Istennel, magunkkal, társainkkal: belemegyünk valamibe, amiről fogalmunk sincs, micsoda. 


1 megjegyzés:

  1. Nem bántottál meg, egyáltalán NEM! Emlékszem a képre. Én így is tetszem magamnak, két terhesség után, kissé "fonnyadt" mellekkel. Meg másnak is... De nem innék előre a Maci Bőrére... :)

    VálaszTörlés