2010. július 15., csütörtök

sütök

Most pihen a tészta. Sütök, elkezdtem, mert szombaton jönnek szüleim unokaöcsikkel, és lesz nagy Bestia-program srácoknak: megyünk Tropicariumba, erre-arra. Ezért előre készülök; holnap pl. szabin leszek, hogy mindent megfőzzek és kitakarítsak. A mindent az a szombati vacsorát illeti: lesz hagymaleves (kevés faxni), húsos palacsinta - közepes faxni, bár még sosem csináltam. A palacsintasütés már elég gyorsan megy; darált húsos sűrű tölteléket nem nehéz csinálni; a formázás, csőben sütés meg adja magát, gondolom én. Meg még egy csokis sütit, amit korábban csináltam, meg sok-sok madártejet, amit már nagyon régen csináltam, de nnnaaaa! Menni fog ez! A teasütivel most kínlódom. Illetve, úgy jártam, hogy imádom az ilyen vaníliás linzer-szerű teasütiket, meg az islert, ezért beszereztem egy külön ilyenekre szakosodott szakácskönyvet, hogy majd milyen jó lesz azt végigfőzni! Sőt, vettem linzer-szaggatót is! Ja, azóta egyfélét ki is próbáltam már. Egyedül élők nem sűrűn sütnek (én akkor, ha vendéget várok, vagy vendégségbe megyek barátokhoz). Meghát nem túlzottan fogyókúrás...
Ez a teasüti most kölcsönrecept, és aki leírta, csak azt nem adta meg, hogy 1. milyen hőfokon 2. meddig 3. kikent tepsiben sütjük-e. Így, amíg pihen a tészta (ki tudja, azt meddig kell, de nem árthat neki), és ameddig a borosüvegről ázik a papír (nyújtófám ugyebár nincsen), addig megírom ezt a  jegyzetet, no és fellapoztam a sütis könyvet. A teasütik nagy hányadánál nem kell kikenni a tepsit, 180-190 fokon sütik, 8-10 percet. Nekem van 175 és 200 - marad előbbi, inkább tovább...
Szeretem, amikor így sütizem, mert meglehetősen elbizonytalanít; más ételekkel sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Ráadásul gyümölcsnapom van...ha ilyen ütemben haladok, eljő az éjfél, és megkóstolhatom :-))
Szerintem nem főzök rosszul, bár az kétségtelen, hogy család/gyermek híján gyakorlatban lemaradok az átlag magyar nőtől (tényleg, mi az átlag?). Eddig még senki nem panaszkodott, bár J. alaposan visszavetett lelkesedésileg: szerinte én szekérderéknyi fűszert használok (ez a  kezdő szakácsnők hibája), és nála a maximum dicséret a "vállalható" jelző használata volt - utána esetleg háromszor is szedett belőle...No, de ne busongjunk, hanem menjünk, nézzük meg, hol tarta  süteménypihenés, ill. kaparjuk előa  linzer-pogácsa-szaggatót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése