2010. július 18., vasárnap

a nagy teremtés

A pakolgatás eredménye lett az a cetli is, amin láttam, hogy elvileg 15-én is ilyen "10 milliószoros" teremtéses nap volt - amire az ember gondolt, annak sokkalta nagyobb teremtőereje/foganatja lesz...Na, erről megint lemaradtam. Helyette sírtam 3 verset magamból. Az éjszakai pasiprogramozással sem nagyon haladok. (Persze nem tudom, ki hogyan állapítgatja meg ezeket a teremtőnapokat...)
A hétvége isteni volt, a maga keretei között. A gyerkőcök élvezték, és a főztöm is sikert aratott...Kell ennél több?
Voltunk a Tropicariumban, és sikerült szereznem egy rém fontos feng shuis cuccot. Aki kapcsolatot szeretne bevonzani, annak több lehetősége is van: van ugyebár egy felfelé ágaskodó ló (ez kipipálva: a szegedi vadasparkban vettem a képeslapot, most nagyjából a nappalim kapcsolatrészén található). Meg valamit a lakás kapcsolatsarkába is kellett volna rakni - csakhogy az nálam a fürdőszoba...Mit tudsz egy fürdőbe tenni? Merthogy képeslapot nem, az biztos...Kitaláltam, hogy szerzek valamelyik kínai 100 forintosból vidám delfinpárocskáról szobrot - az amúgy is témaszerű egy fürdőben (ha stílusában kirívó is...)...Na, hónapokig semmit sem leltem. De most! A Tropicarium tele volt giccsesebbnél giccsesebb fröccsöntött delfinplasztikákkal. Nekem sikerült egy ritka ronda "porcelán" példányt beszerezni. Igénytelenül festett, sötétkék, és még labdát is fognak az orrocskájukkal. Csőrükkel...ööö, azonosítatlan szájszervükkel...
A ló eredménye lett GA visszatérése (bár ő biztosan tagadná ezt, hiszen ő álmai nőjéhez jár vissza...)...Remélem, a delfin végre elhozza a Nagyon Igazit, és nem csak egy megközelítőleges másolatot...
Pénteken jövendőbelimmel álmodtam. Spontán. Pont úgy nézett ki, mint aktuális zsánerem. És a dühítő az álomban az volt, hogy tulajdonképpen mi egy pár voltunk már, vagyis majdnem, már majdnem, összejövőben?! De volt valami gikszer, és Zsáneremnek el kellett mennie. Az nem derült ki, pontosan mi a dolga, de talán valami munkaféle volt. Én meg utánaeredtem, megkerestem. Egy vadidegen városban járkáltam, félig a nyomában, félig nem - láttam is, de nem szóltam hozzá...nyomon követtem...Tudtam azért, hogy vissza fog jönni, de én mégis utánaeredtem. És közben tudtam, míg ott volt, hogy "ŐAZ" (így, egyben); mégsem kezdtem el sikongatni, meg semmi - természetes volt a megléte. De talán ezért éreztem fontosnak, hogy utána menjek.
Remélem, nem én álmodtam őt, hanem ő akart velem álmodni...(ki tudja? Lehet, hogy már valahol engem programozgat magának Agykontrollal :-))

1 megjegyzés: