Ezt a hétfőt akár el is felejthettük volna...nem az álmosító időjárás miatt, nem az "értsünk meg mindenkit, ne ítélkezzünk" teljesen újszerű kirohanásom miatt (kolléganőm kissé felháborodott erkölcsileg valakin egy olyan momentum kapcsán, ami a legjobb jóindulattal is csak félinformáció, és a hátteréről vajmi keveset tudunk. Máskor én is vele együtt háborodtam volna, de valahogy mostanában...
Reggel volt egy olyan érzésem, hogy összefutok Blue-eyes úrral, és ez már a metrón bekövetkezett. Kisimult, napbarnított pofikával libbent fel (az én kocsimba, minő meglepetés!), és utána elcsacsogtuk az időt. Most jött vissza egy hosszabb szabadságról. Kedves, aranyos, de valahogy visszafogott. És megértettem, hogy ez így is fog maradni! Elmesélte, hogy a tesója épp most jegyezte el a barátnőjét - ők még nem terveznek ilyet, csak hümmög...aztán kiderítettem, hogy a barátnőjének most nincsen munkája. És rajtam meg eluralkodott a nyomasztó érzés, hogy akármit is tennék, nem lehetnék elég jó neki. Úgyhogy elképzelhető, hogy ezentúl nem fogom minden találkozásunkat feljegyezgetni ide.
Hétvégén A. volt itt nálam, és moziztunk (Eredet - kötelező mindenkinek!!!!!), meg beszélgettünk, és NEM vetettünk kártyát, hosszú idő óta ezt is először. Helyette az egyik párkereső oldalon nézegettük a hozzánk korban nem illő öregurakat, meg tacskókat. Nagyon jól szórakoztunk, de A. nehezebben bírta a "büntető" fotókat, könyörgött, hogy a második/sokadik szörnyűségre ne kattintgassunk (a büntető fotók azok azok a képek, amiken igazáááán nem vagy előnyös külsejű...). Később ellátogattatam őt egy társkereső iroda oldalára, ahol az iroda tulaja írogat a kuncsaftokról. Ez is igen tanulságos volt. Hemzsegett a többdiplomás, komoly, jó pozícióban lévő, de azért megnyerő, sármos külsejű férfiaktól (ohne fotó!), akik gyakorlatilag kitartandó háztartási alkalmazottba oltott szeretőt/anyát keresnek. Vidéki aranykalitkába. Hm. A. kiakadt, én nem. Valamit valamiért. Csak elfelejtettem megjegyezni A-nak, hogy a férfiaknak nem csak a csinos külsőről, de a női intelligencia méréséről is eltérő a véleményük. Sokaknak - szerintem- olyan nőtársunk is "intelligens", aki nekünk futott még kategória lenne. Meg, ugyebár, ha valaki naponta 16 órán át bizniszt épít, az este nem biztos, hogy beszélgetni akar a nővel.
Régebben olyan férfire vágytam, akire sok szempontból ezeknek a többdiplomásoknak a paraméterei illettek, a pénzt leszámítva, mert nálam sosem az döntött. Most sem Pradában firkálok az éterbe...Szóval: bizonyos paraméterek most is esedékesek, a rátermettség nem milliókban, hanem ambíciókban mérhető, vagyis abban, hogy valaki a korához képest mit gondol, mit szeretne elérni, és mit ért el. Ennyit az anyagiakról. Emellett van ugyebár a lelki-szellemi összehangoltság (huhh! ez a rázós része!). Az, hogy legyen vonzó, meg sportos (atletikus!), az szinte kivitelezhetőnek tűnik...De egyvalamit nehezen tudnak a férfiak megemészteni: nem bírom a szellemi aranykalitkát! Nem egy jelölt olyanokat írt, miszerint a nő legyen diplomás, de azért maradjon otthon a gyerekekkel, és teremtse meg a hátteret...Ami ilyen helyeken megfogalmazva sajnos nem ezt sugallja. Egy diplomás nő általában nem akar örökre otthon maradni a gyerekekkel, hanem csak az első 2-3 évben (a kicsiknek amúgy is kell az ovis társaság). Ettől még lehet remek anya, főzhet úgy, mint egy istennő, satöbbi. És az a háttér. Hátteret színpadi előkép, meg élőkép nélkül nehéz megteremteni. Ha az a férfi 16 órában nincsen ott, vagyis nem a nővel együtt építi fel a párkapcsolatot, akkor a nő (de fordított esetben a férfi) sem elég, hogy egyedül fölépítse azt...Kevés az a nő, aki pusztán az anyaságban érezné magát kiteljesedni. Az anyaság életszerep, fontos, beavatja a nőt a nőiesség legszentebb részeibe, de a nő is csak egy gondolkodó lény, neki is szüksége van egy kis szuverén világra. Akár a munkahelyen, akár a fazekasszakkörben. Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy létezhet olyan szintű önzetlen odaadás, ami másféle kiteljesedés hiányában nem a saját akaratát/vágyait akarja rátukmálni a kisdedre.
Ráadásul, én demokratikusan gondolkodom: az apának is joga van a neveléshez! (a gyereknek meg egy egészséges apaképhez!) :-)) 16 órás elrohangálásokkal ez sem valósul meg. Nem értem GA nejét sem - többszáz kilométerre elengedni a férjét, csak a hetek felében látják...
Szombaton írt nekem egy rövid üzenetet, hogy hiányzik neki az érzés...nem én :-)) Válaszoltam, remélem ő olvasta. Kedves, hogy gondol rám.
Nem arra akarok gondolni, hogy mit nem kaphatok meg GA-tól, hanem arra, mi mindent kaphatok...

Igen, A. kiakadt. Nagyok az "arcok" + az elvárások, és ahogy írtad, no photo... Falom a Kánya Kata-könyvet. Túl az összes teszten, úgy tűnik sokat fejlődtem, igazán jókat olvasok magamról, és el s hiszem (építem az önbizalmam :). A 163. oldalon tartok, pedig ma este 6-kor értem haza. Azt hiszem, kétszer elolvasom, most szívom magamba, töltekezem vele, másodszor már jegyzetelek. Tetszik!!! :D <3
VálaszTörlésNagyon tetszik, amit a háttér megteremtéséről és a nő nem csupán anyaként való funkcionálásáról írtál. Teljes mértékben egyetértek. Nincs ilyen mértékű odaadás, illetve nem tart örökké. Egy idő után minden - épeszű - nő rádöbben, hogy nemcsak "nej" és anya, hanem NŐ is. És akkor kell a bátorság: kilépni a házasságból (és tegyük fel a jólétből), ha ama "intézmény" keretein belül nem lehet önmaga. Nem mindenki bátor és erős...
VálaszTörlés