Andi, eleddig egyetlen olvasóm közölte, hogy máshogy írok B-ről, mint 14-én...Lehet, de a szívem is elkezdett fájni. És mégsem olyan, mint J. volt. Andi nem érti, J. hogyan került a történetbe...
Nos, ez a történet, az Angolkert története valójában J-vel kezdődött, 2006. júniusában. Persze meglehet, hogy A TÖRTÉNET már sokkal hamarabb megíródott...mert hiszen ki tudná megmondani, hogy egy történet pontosan mikor is kezdődik?
Mindenesetre a történet egy budai szökőkút mellett kezdődött, amikor a férfi, J. egy hatalmas csokor rózsával várta internetes választottját, hogy -amennyiben mégse lennének "kompatibilisek"-, legalább egy jót vacsorázzanak az egyik kedvenc éttermében.
Hogy hősnőnk volt J. választottja, és nem fordítva, azt a találkozást megelőző forró, mintegy egyhetes levélváltás sejtette: J. teljesen hősnőnk kicsinyített arcképének hatása alá került - azért csak e kicsiny kép hatása alá, mivel a hölgy mást nemigen szándékozott megosztani az akkor alakult társkereső oldallal. Őszintén szólva SEMMIT nem akart megosztani, csak szörnyű tapasztalatai után itt is (társkeresős pályafutását búcsúztatandó) széjjel óhajtott nézni. Bemutatkozását sem cifrázta: elintézte két sorral. Az arckép és az azt követő szellemes sorok azonban elegendőnek bizonyultak, hogy J. pozitív hangulatban várja.
....
Valójában azóta sem volt részem olyan nagyvonalú, kellemes első randevúban. És nem láttam olyan gyönyörű, hatalmas, tömött rózsákat sem - krémszínűek, hamvasak, élettel teliek...
Egyszerűen minden adott volt ahhoz, hogy akkor este megtaláljam álmaim férfiját, aki bár sem fényképe, sem személyes fizimiskája alapján nem volt az esetem, valami megmagyarázhatatlan módon mégis vágytam rá. (Hogy mi volt ennek evilági, és kevésbé evilági magyarázata, azt egy későbbi alkalommal osztom meg a nagyérdeművel).
Jó éjszakát!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése