2010. március 17., szerda

dolgozat helyett

Persze nem írtunk angolból, mert a tanárnő rendes akart lenni. Anélkül is rendes, és így jövő héten még több dologból fogjuk megírni a szösszenetet. Érdekes a dolgozatírási habitusa: ha van kedve, akkor kész kis-nagydolgozatot írat úgy egy szókincsrészből, hogy teszem azt, szavakat kell magyarázni, magyarázat alapján kell kifejezéseket kitalálni (mindezt persze angolul); aztán pedig 5 "keresetlen" szép mondatot lefordítani...És van, amikor összesen csak 7-8 mondatot kell fordítani. De nagyon szeretem az óráit, mert nem csak a nyelvből penge, hanem tanárnak is jó, és hajtani is tud minket.

A hangulatom ma változó volt. Eléggé leverten ébredtem, és éreztem azt a fájdalmas változás-bizsergést, amit minden csalódás után érezni szoktam. Ez azért rossz, mert hetekig is eltarthat, miközben folyamatosan akadályozza, hogy az ember pozitív dolgokra koncentráljon. A munkám jelenleg nem nagyon köt le - J. után sokkal egyszerűbb volt, akkor a szakítás után a brutális lelki élményt ellensúlyozandó hirtelen (sic!) véget ért mintegy 3 éves munkahelyi lelki krízisem, és izgalmas, kihívásokkal teli korszak köszöntött be életembe, ami annyi energiát csapolt le belőlem, hogy nem kellett fölösleges szerelmi bánatos köröket futnom, csak a szokásos gyászidőszakomat töltenem. A Jóisten kegyes! Mostanra azonban az életszemléletem változott meg: tudom, hogy egy élethelyzet akkor változik meg, ha én változtatok a  hozzáállásomon. Bármilyen külső kötöttséget, szabályrendszert csak addig találunk zavarónak, amíg csak egyetlen oldalról, a kritika oldaláról szemléljük. Egyetértek Eckhard Tollével, akinek ebben a pillanatban sem neve leírásában nem vagyok biztos, sem abban, hogy a neki tulajdonított gondolat ténylegesen tőle származik-e: Egy problémához háromféleképpen lehet viszonyulni: 1. vagy kilépünk belőle 2. vagy elfogadjuk 3. vagy a hozzáállásunkon változtatunk.

Nos, a munka az munka. Hol érdekesebb, hol unalmasabb, hol fárasztóbb, hol nem, de a fenti magatartást sikerült elsajátítanom. Lassan egy éve kerültem új közösségbe, és a kezdeti intellektuális eufória után most érzem, hogy "bajom van" társaim furcsa, számomra már olykor túlhaladott, magyarosan negatív puffogásaiból, malíciózus megjegyzéseiből. Az utóbbi hetekben ez számomra annyira kiéleződött, hogy a feltétlenül szükséges minimumon kívül nem kommunikálok velük. Ez persze a saját nyomorúságos helyzetem kivetítése, vagy részben az. Őket nem kerülgethetem sokáig, úgyhogy megpróbálom magamat az elkövetkezendő időszak kollegiális megpróbáltatásaira felkészíteni.

De nagyon elkanyarodtam a témától, vagy csak kellő magyarázattal szerettem volna ellátni. Szóval, annyi az egész, hogy az élet minden területén máshogyan reagálok már, mint 3 éve, és ezt már nem csak én vettem észre. Mások szerint is sokkal higgadtabban viszonyulok ehhez a helyzethez. Lehet, hogy azért másmilyen hangsúlyú most a  munkahelyi kihívás is, hogy ezt a  másfajta Gondviseléses elengedést mélyebben is megfigyelhessem-átélhessem.

Tegnap sírtam kicsit, telefonba, édesanyámnak. Nem ezt érdemelte, mert az utóbbi két év lelki történéseit teljesen elzárva éltem meg. A családomnak fogalma sem volt semmiről. (Különben már cseszegettek volna, hogy ne totojázzak!) A meglepő az volt, hogy kb. 2 percig tartott a sírás. J. után több órás bőgéseim voltak, és nem szerettem jobban B-nél...Közben-utána, mikor egyedül ültem a gépnél, éreztem, mindennél erősebben éreztem a kísérőm jelenlétét. Tudom, hogy vigasztalni akart.

A mai nap pozitívuma az volt, hogy kétszer is sikerült ellazulnom annyira, hogy pozitív lelki megerősítéseket engedtem magamhoz közel. (Húúú! De avíttan ezoterikus megfogalmazás! A csaj lazított, és közben a szebb jövőt képzelte maga elé!). Annyira jó volt a finom boldogság-érzés, némelyik kép annyira realisztikus! Megpróbálok minden nap többször pozitívan programozni magamat, mert úgy sokkal hatékonyabb. Meg gyorsabb. Kíváncsi vagyok, hol tartok majd két hónap múlva...A védikus asztrológus szerint csak 2011-től lesz lehetőségem komolyabb kapcsolatra, de addig akár többször is kipróbálhatnám, mennyire működik a 3 hónap elve...Hm.

Ez a blog arra is jó, hogy lefoglaljon fölösleges agyalgásaimkor, amikor azon aggódok, hogy mit kezdjek magammal este, mert nem bírok olvasni...És csak este 11-kor kezdődik a sorozat, amit nézek...az még 3 óra! Brrr.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése