2013. október 14., hétfő

és szomorú hír

Ma felhívtam zugolvasó L-t, akivel szintén nem beszéltem nyár óta, de neki az anyukája volt beteg, L. rengeteget dolgozott, és velem is elszaladt a munka szekere...L. anyukája meghalt. Ilyenkor egyszerűen nem lehet szépeket mondani. Jó a rosszban, hogy legalább már nem szenved. Jó a rosszban, hogy L. hangja sem tűnt annyira levertnek, még nevetett is - az édesapjával végre felvette a kapcsolatot (kamaszkora óta nem látta); a bátyjával ugyan totál tönkrement minden, de szerintem L. a lehető legjobb úton halad, hogy rendbe szedje a gyerekkori sérüléseit.
Én csak szurkolni tudok minden barátnőmnek!

1 megjegyzés: