2013. október 8., kedd

skiccek férfiakról

Mondtam már, hogy 3 hétig nemigen éreztem magam nőnek? Többek között arra sem volt időm, hogy kilakkozzam a körmeimet (ezt itthon pótoltam, most megnyugtató pirosban virítok - nem is tudom, hova lennék a vörös lakkom nélkül?! :-))

A másik hozadék az volt, hogy ebben a nemnélküliségben (Azért nem volt ennyire durva...) végiggondoltam, melyik típusú férfiak vonzanak, kire-mire hogyan reagálok, ki tudja kihozni belőlem a nőt. Szerintem könnyebb dolgom volt, mert a résztvevők nagyon jól képviseltek egy-egy férfitípust, ráadásul sokkal jobban meg lehetett figyelni a gesztusnyelvet - egy magyar pasi esetében talán túlságosan is a mondanivalója kötne le...pedig a testbeszéd igen érdekes dolgokat fed föl.
Nos: elárulom, hogy két férfi is hasonlított két olyan srácra, akihez vagy közöm volt, vagy tetszett. Az egyik Háromszögellő R-re hasonlított (csak kicsit öregebb kiadásban) a másik Blue-eyes-ra, szintén öregebben, meg barna hajjal, és isteni mély hanggal. De egyik sem váltott ki belőlem vonzalmat. Sokat gondolkodtam, miért - az R-hasonmással első este hosszasan elbeszélgettünk, de a későbbiekben a kissé harsány-tuskó és felületes benyomást keltette - de ő az a fajta felületesség volt, ami alatt mély tartalmak vannak, csak éppen nem akarja, hogy az kijöjjön. És valahol most már R. is ilyennek tűnik nekem: gyorsan idomul a beszédpartner igényeihez, hogy talmi sikert arathasson.
A B-E-hasonmással sikerült arra rájönnöm, valójában miért nem alakult ki semmi B-E-szal: nagyon vonzott, helyes volt, de ez a vonzalom csak az intellektuális síkra terjedt ki - valójában mindig bennem motoszkált tudat alatt, miért nem vonz szexuálisan, ha egyszer annyira jó srác?!
Aztán persze voltak a micimacsók: fiatal, harmincas férfiak, akik páváskodnak - egy olasz, egy görög. Az olasznak, és olaszos temperamentumának, karikírozós bohóckodásának senki nem dőlt be - legfeljebb bosszankodtam, hogy ennyire távolságtartó, ti. a valódi jelleméről szinte semmit nem tudtam meg, azon kívül, hogy szerintem szereti a nőkre hárítani a felelősséget. A görög fiúra voksolt minden lány, hogy ő a "jó pasi" a csoportban. No igen, kétségtelenül jó pasi volt: magas, ropi-szerű (már akinek ez bejön), mélyreható, sármos tekintettel, határozottan férfias vonásokkal, ércesen csengő hanggal, és társasági idétlenkedésekkel. Jó, jó, de nekem kissé felületes.
Mmmm...és volt egyetlen darab alfa-hím. De igazi! (Svéd.) Először nem is tudtam eldönteni, hogy szimpatikus-e, aztán rájöttem, hogy csak az igazi férfi-erőt éreztem meg rajta (mintegy az első 10 másodpercben), és ösztönösen behúztam tőle a cica-farkamat. Ami igazán pozitív volt benne, hogy nagyon intelligens, nyitott, és barátságos volt - amikor szóba állt velem/velünk. Amúgy eléggé visszavonult, és tetszett, hogy nem akarja előtérbe tolni magát a csapatban, de amikor azzal az egy-két emberrel útra kelt, akkor ő irányított...Ez több hölgynek nem tetszett, én meg a cica-bajszom alatt mosolyogtam: végre egy igazi férfi! Nem tolakodó, de irányító típus. 
És még egy dilemmámat megfigyeltem: iszonyúan igénylem, hogy egy férfi elismerje az intellektusomat is, mert imádok beszélgetni, de abban a pillanatban, hogy ez bekövetkezik, a női mivoltom elpárolog - valószínűleg a férfiak számára is, ugyanis teljesen átadom magam a szellemi örömöknek. Ezt többször átéltem: sóvárgok a szellemi elismerésre, és ezért beáldozom a nőiességet...Nos, ez egy olyan téma, amin még sokat fogok gondolkodni. Annál is inkább, mert hétvégén elkezdődött a dráma-folyamat, megvolt az első két nap. Erről külön (papír)naplót nyitottam, és valószínűleg nem sok mindent fogok ezen a felületen megosztani a nagyközönséggel, mivel ez az én önismereti fejlődésemről szól, és nem szeretném a folyamatot megzavarni. De erről bővebben is írok majd.

Elöljáróban annyit, hogy csatlakozom K. barátnőmhöz, aki még évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a legjobb befektetés az önismeret. És ezzel maradéktalanul egyetértek. Összeszámoltam, hogy összességégben most annyit költök fejlődésre, asztróra, meg sportra, ami sok embernek a havi fizetése...de nem bánom, mert hiszem, hogy ez busásan meg fog térülni - lelkileg  mindenképpen.

2 megjegyzés: