2013. július 1., hétfő

újabb varázsvég

A lakásom remek kagylóhéjakkal gyarapodott. Természetesen nem funkció nélküli díszkagylókkal, hanem gyönyörű külsejű, és reménybeli ékszertartó-csetresz-jellegű kagylókkal. Annak előtte (mielőtt???) vettem ilyesmit ajándékba, de a tesómon kívül senkinél nem láttam, hogy a funkciójának megfelelően bánna vele, egyáltalán kirakná. Pedig szerintem egy szép kő, egy kagyló, vagy csiga, egy jól megválasztott természeti képződmény a lakás legszebb dísze, főleg a most divatos minimalista stílusú bútorok között. Például sokkal kevésbé lehet vele mellélőni, mint egy köcsöggel (bocs: váza! :-))
De én anno gyertyaöntögető korszakomban is csigákkal dúsítottam a gyertyáimat, meg mindenhonnan köveket (később ásványokat) hordtam haza. 
A lakásom egy lerakat, egy ezo-"bűnbarlang", de a telepakolás ellenére úgy vélem, ezek a legsikerültebb kompozícióim. Jó is lenne, ha a cuccos 50%-ától megszabadulnék, és akkor a díszek is érvényesülhetnének.

Hát, ennyit a kagylóvásárlásról, és most térjünk át a vásárlás lelki okaira. Csak egy volt, de az nyomós. Ugye, amióta eldöntöttem, hogy leszámolok evilági társas vágyaimmal, félig sikertelenül, mert a Jóisten eldugdossa előlem a pasikat (ld. Szépmosolyú, aki előkerült, de csak azért, hogy mindenféle jött-ment edzőtársakkal bunyózzon!), nos, most a Sors duplán húzogatja ki a listáról a fiúkat. (Ja, lista az nincs...Kamaszlány-koromban egy virtuális férfiháremet tartottam, egy képzeletbeli listát a nekem tetsző pasikból. Ez olyasmi volt, mint egy pasi-szépségverseny, ahol a dobogó első három helye folyton változott, de hát ennyire megbízhatóak a kamaszlányok érzelmei :-))
Nos, ma kihúztam a nem-létező listáról Blue-Eyes-t. Ráadásul a legfájdalmasabb módon. Az már hetekkel ezelőtt kiderült a számomra, hogy van valakije, mert úgy utalt a nyaralására, hogy "megyünk", és feltételeztem, hogy nem a fejedelmi többessel élt. De a Sors ma gyorsan rövidre zárta a történetet. Mégpedig érdekes módon: ti. nem elég, hogy reggel összefutottunk egy köszönés erejéig, de a nap folyamán megfordult a fejemben, hogy hej, de jó lenne együtt utazni, és beszélgetni vele - némi hátsó szándékkal, de nem nagyon, csak úgy puhatolózni...És lőn! Amikor nem öncélúan kérek Istentől, akkor mindig és azonnal teljesíti a kérésemet. Nem öncélúak a lelki fejlődést elősegítő kérések (ha azon a  címen kérsz pasit, hogy lelkileg fejlődj, az NEM  számít lelki fejlődést célzó kérésnek!). Valamint az, hogy beszélgessünk B-E-szal, csak még nem tudtam, hogy ez is annak számít...Mit húzzam a dolgot? Apa lesz hamarosan...(Hát csoda, ha vásárolni kezdtem?!)
Természetesen gratuláltam, szerencsére B-E nem egy B. -kategória, nála nem volt nehéz őszinte mosolyt csalnom az arcomra...csak kezd ez az egész a 2006-os évemre hasonlítani, amikor a Jóisten rövid idő alatt eltüntetett mellőlem minden pasit...aztán megjelent J. Most ugyanennek vagyok szemtanúja, csak sehol a szőke herceg. Ezt hívják szívásnak, drágáim. (Akik láttak már képet J-ről, azok megkérdezhetik, hogy milyen alapon utaltam ki neki a szőke-herceg-jelzőt, de ebbe most ne menjünk bele...)

Hát csoda, ha nincs kedvem rendet rakni és vasalni???!!!

Ahogy így elnézem, egyre több országnak vannak remek keresőprogramjai. Reményeim, miszerint van egy világutazó olvasóm, azt hiszem, minden alapot nélkülöznek...Na de mit érdekli a nigéreket az én sorsom???!!!

1 megjegyzés:

  1. Én használom a Tőled kapott kagylót, sőt itt van az íróasztalomon. :-))Most elengedés vagy keresés? Igaz, hogy most kezdtelek újra olvasni, és egyelőre csak a júniusi és a júliusi bejegyzéseket, így nem csoda, hogy nem vagyok képben, de nem értem...

    VálaszTörlés