2013. március 5., kedd

három mondatnyi bohózat

Gondolom, már minden kedves olvasóm sejti, kiről fog eme bejegyzés szólni, aki nem tudja, annak elárulom, hogy az egyetlen, utánozhatatlan Mr. Szépmosolyúról, aki a világ egyik legtónusosabb, és leggusztusosabb férfi-izomzatával rendelkezik. Felfújt szteroid-pukkancsok, műmájer kigyúrt agyak, és asztalterítőt megsemmisítő mennyiségben kivarrt csákók szóba sem jöhetnek ezen a szemlén - bár egyéb stílusú egyedek is kevés számmal képviseltették magukat  a blogban.

Honnét is kezdhetném? ... mmmm...Mert ugye, mit érez a NŐ? (Vagyis én, most már nagybetűsen, de ez inkább a női életérzésemet hivatott tükrözni.)

--------------------------------

A NŐ, Isten eme végtelenül lágy, nagyjából 70 kilóba tömörített amúgy kecses teremtménye, akinek még a bokszos szakszerű fújtatását is valami nagyon asszonyi pihegés hatja át (vagy ő így gondolja), és aki eddig egy éven át minden egyes alkalommal úgy beszélte rá magát, hogy "ezen a héten is lemegyek a férfiak közé" - nos, Ő, a NŐ, most kissé elkámpicsorodott. 
Tudvalevő - elvégre K. és A. barátnők is biztosították róla, hogy ez a "behatolok Mars felségterületére, és úgy teszek, mintha Marsika lennék", ez bizony nem kedvez az ismerkedésnek. S mindez rendben is volt, hiszen Ő, a NŐ azért járt le, hogy kipihegje-kiüsse rosszkedvét, és töltekezzen a tömény tesztoszteron-gyönyörből - s a férfiszagból mint szükségszerű, de tolerálható melléktermékből is. Mindaddig jó volt, amíg meg nem jelent a színen egy olyan egyed, aki elérte az ingerküszöböt. Pedig küzdött ellene: a tudata valami egészen mást érzékelt, valami behatárolhatatlan veszélyforrást - nem, nem agressziót, valami mást. És akkor már egyáltalán nem volt mindegy, hogy néz ki az a bokszoló-smink, ami amúgy láthatatlan, de direkt erre az alkalomra fejlesztette ki. Nem mindegy, milyen színű edzőpólót húz, melyik bokszoló-parfümöt használja (jó kis semleges-friss illatot, diszkrétet, csakhogy elfedje az izzadást). És nem volt mindegy, hogy a férfi vajon látja-e a tükörben, mit produkál a zsák mögé bújva. Magyarán: Marsika ment le, de Vénusz akart érvényesülni.

És amúgy már unásig ismételgette magában: nem érvényesítheti az akaratát - magyarán, csak "kelletheti" magát, felkínálhatja a portékát, aztán ha kiválasztják, akkor örülhet neki. (Erre való az észrevétlen smink, az észrevétlen illat, ami mégis kiemel, csak egy kellemes hátsó gondolat erejéig marad meg a másikban - apró, női örömök.)...MÉGIS! És minden józan érv ellenére is voltak vágyai, például, hogy megtudja a férfi nevét, hogy magában - legalább magában!- ne Szépmosolyúként kelljen megneveznie. De a közeg a férfias vicceknek kedvez, a férfiak egymás közötti  heccének. Ahol ő, a nő (már csak kisbetűvel), csak egy bájos, sarokba állított szobanövény lehet. Nos, ez a helyzet fonáksága - ne akarj! de próbáld kivenni a helyzetből, ami a tiéd lehet!

Már nem érdekelte, hány órára ér le a Szépmosolyú: ha az autószerelő srác, akivel gyakorolni szoktak, lent lesz, akkor biztosan hamar eltűnnek, neki meg marad pár grátisz lecke, amíg figyelheti őket a ringben. A szerelő srác már javában melegített, csak hárman voltak a zsákoknál, így úgy döntött, hogy - figyelembe véve, hogy a szerelővel egészen baráti az ismeretsége, néha szól hozzá pár kedves mondatot-, szóval hogy megemlíti, milyen ügyeseknek találta őket a múltkor. Aha! Hát ez a próbálkozása nagyjából úgy sikeredett, hogy a  fiú visszakérdezett, hogy kivel látta őt gyakorolni. 
Mire a nőci: (Lám, így alakulnak a szerepek: hol NŐ, hol csak nő, vagy nőcike): "hát, ööö, azzal a magas sráccal bokszoltál". 
Szerelő: "Melyikkel?" 
Nőci: "Nem tudom a nevét - (na ja, senkinek sem tudja, így elég nehéz lesz beazonosítani!)- de nagyon magas; mármint ahhoz képest, hogy bokszol..."
Szerelő: "Akinek fehér edzőcipője van?"
Nőci: (magában: ???) Tessék? Én nem szoktam a cipőket nézegetni! (Így is mondhatta volna: Én nem a cipőket szoktam nézegetni - és mennyivel igazabb lett volna!)

Mindenesetre a Szerelő srác tippelt, mondott egy nevet, Nőci elraktározta, aztán két ütés között azon merengett, milyen furcsa az élet, miket nem tud meg: hogy a férfiak is odafigyelnek ilyen részletekre. Végül is, az edzésen ők teljesen természetesen egymás ruháját nézegetik, míg őt a ruha hidegen hagyja, neki a felvillantott izmok sokkal izgalmasabbak, és egy-egy jól sikerült, vagy fejlesztés alatt álló alkat, különös tetoválások, vagy szelíd tekintet alapján jegyzi meg a srácokat. Szerelő srác ezt a figyelmességét nagyon mulatságosnak tartotta, megjegyezte, hogy ő inkább csak túlél a Szépmosolyú mellett, mert a férfinek olyan hosszúak a karjai, hogy nehezen lehet hozzáférni. "De már meg is érkezett!".
Hm. Levágta a szakállát, pedig az annyira szexissé tette! (Lehet, hogy nő van a dologban? anti-szmájli...) Ekkor kisebb bohózat alakult ki: Szerelő kérdőn néz Nőcire, aki rámutat Szépmosolyúra, hogy "igen, ő volt az!" - szegény Szépmosolyú! Visszavigyorog, nem érti, Nőci nyökög egy magyarázatot, Szerelő srác vihog, Nőci szörnyen zavarba jön, és diszkrét nőies nyihogást hallat. Utálja magát, de úgyis mindjárt kimegy. Még ezt is egyes számban: kimegy, és nem kimennek, holott a Szerelő is távozik. 
Sok-sok dühös menet után, midőn egyedül maradt a zsákokkal, és kedvére próbálgatta őket, kiment iskolázni. Szépmosolyúék kint kerülgették egymást, kiszorultak a ringből. Ám ekkor jött a Nagyhasú Szakács - joviális alak, komolyan nem vehető, akinek mindig van egy-egy pajkos kacsintása Nőcihez, de amúgy nem játékos, mert nős, meg egyébként is. Szakács dévajkodása a mai nap elérte tetőpontját: a szokásos kacsintás helyett egy közeledő ál-ökölcsapást mért Nőcire, aki vette az adást, és beszólt, hogy csak vigyázzon, mert volt női önvédelmen. Szakács ezen felbuzdulva szinte beszélgetést kezdeményezett a nők ebbéli képzésének szükségességéről, még meg is kérdezte, kik szervezték, mire Nőci kihúzta magát, és közölte, hogy a K..M..sok. Aha, oda Szakács is tervezte az átigazolást, aztán meggyőzték, hogy maradjon. 
Nőci persze szerénykedve igazította ki saját állítását, hogy ez csak egy alkalom volt, meg csak pár dolgot mutattak, de arra jó, hogy az ember lánya ne álljon ott totál bepánikolva, és igen, egy nő is tehet magáért...Itt opcionális szempilla-rebegtetés is jöhetne, de Nőci ehelyett a szeme sarkából észrevette, hogy egy gáláns képzavarral élve a Szépmosolyú ráharapott a vörös posztóra, és fogvédővel teli szájjal, letudva Szerelővel a napi ütésadagot, közeledik, és közbebeszél. Hm. Szinte lebeszélte a Szakácsot a porondról. Mert ugye, ő soha nem K...M...zott, de az elég egyértelmű, hogy van vagy három pont, ahol minden ember támadható, és aztán elejtett még pár okos gondolatot a civil K..M... és a katonai K...M... közti különbségről - ez utóbbiban három lépés és sitty-sutty, az halálos! És aztán Szépmosolyú eléállt, és akkor már hiába is lett volna Nőci részéről pár udvarias próbálkozás, hogy Szakács is képben maradhasson, ha egyszer nem maradhatott képben. 
És utána még viccesen fel is ajánlotta az öklét, ha szeretne egy kicsit gyakorolni a hölgy - de Nőci csak nevetett, hogy nem, de amúgy nagyon is érdekli a dolog.

Hm. Legalább három dolog kiderült Nőci számára - szegény kis nőci, annyira összezavarta ez az est, hogy utána alig bírt elaludni!
1. Jól sejtette: ennyire szép, arányos termet nem szimpla bokszedzéseken termett. Szépmosolyú nagyjából azt csinálhatta a sport terén, amit Nőci az önismeret és az ezotéria terén: több mindent próbált ki: kungfut, dzsúdót, rögbit (és ki tudja még, mi mindent...). A kérdés csupán az: van-e olyan momentum az életében, ami stabil, amiben állhatatos? Vagy azt teszi, amit Nőci, hogy mindig próbál a belső késztetésekkel összhangban ismerkedni a  világgal, és mindenből kiveszi a számára hasznosítható ismeretet?
2. Szépmosolyú ennyire közelről szinte taszította: túl direktnek érezte, és volt az egészben valami...nagyon közvetlenül, zavaróan férfias. Lehengerlő. Mintha azonnal átvette volna az irányítást...vagy valami ilyesmi. És szööööörnyen izzadt volt, csatakosan izzadt, a szájában a fogvédő ötször annyi nyálat termelt, és Nőci csak a nyálra tudott gondolni, és megriadt. Nem értette: a férfi először félelmet keltett benne, de ehhez semmilyen rossz előérzet nem csatlakozott, pl. nem találja agresszívnek, vagy ilyesmi...Aztán elkezdte vonzani, nagyon-nagyon...Aztán amikor hozzáér, nem érez vibrálást, sőt, semmi különöset...Most meg ez a fajta megriadás. Lehetséges, hogy valaki egyszerre vonzzon, meg taszítson is, de úgy, hogy ehhez nem társulnak rossz előérzetek, csak valami megmagyarázhatatlan?
3. Szépmosolyú tükröt tartott elé: pontosan ugyanazt tette, és ugyanabban a lehengerlő stílusban, amit Nőci is tenni szokott, ha megüti a fülét valami olyasmi, amiben ő "szakértőnek" képzeli magát, és amennyiben Nőci szeretné tudásával/hozzáértésével lenyűgözni a társaságot - nyomul és osztja az észt, tudását. Függetlenül attól, hogy hozzá intézték-e a gondolatot, vagy sem. 
4. Másfelől: Hát persze, hogy Nőci remélte, hogy Szépmosolyú meghallja a neki is szánt mondatot. (Tényleg: tulajdonképpen miért hallotta meg? Ehhez nem elég egy hangos nő, ehhez azért oda kell figyelni...) Sőt, tulajdonképpen Nőci arra gondolt, mennyire vihogott az este, és mennyire feltűnően csinálta a dolgot. Bár a következmények nem érdekelték. Gondoljanak, amit akarnak.

--------------------------------

Valahol rémes, hogy ennyit kell gürizni azért, hogy egy keresztnevet megtudjak, és vicces, hogy egy másik férfivel lehet (vagy kell?) viccelődnöm, hogy hozzám szóljon. De legalább fölvette a fonalat, és legalább tudom, hogy bokszról és különféle küzdősportokról érdemes trécselni a fiúk között. Persze...tartom magam B. bölcsességéhez: ha egy férfit érdekel egy nő, akkor azt ki is mutatja. Akinek tetszem, az be fog próbálkozni, és elég egyértelműen. Ha valaki nem hív randira, az nem is akar randira hívni.

ÉS HA EGY FÉRFI AZT MONDJA, HOGY BIKKMAKK, AKKOR ARRA GONDOL, HOGY...BIKKMAKK!

És mit tehet a NŐ? A NŐ, Isten eme végtelenül lágy, és stb. teremtménye pedig megvárja, hogy a megfelelő férfi randevúra hívja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése