2012. június 20., szerda

másmilyen csoda

Sokféle csoda létezik, mint tudjuk. Az egyik, amikor új élet költözik erre a bolygóra. Tegnap megszületett egyik unokabátyám kislánya. 
Olyan furcsa - annyira kevéssé ismerjük egymást; gyerekként együtt töltöttük a nyarakat, de ő vagy 7 évvel idősebb nálam, inkább a tesómmal bandázott. 
Felhívott. A hangja boldog volt (meg is érdemli!), mégsem tudtam elképzelni, hogy milyen apa is ő.

Az élet tele van apró csodákkal: egyik nap ad valamit a Jóisten, aztán megóv valamitől...Hétfőn sikerült röpke másfél óra alatt elintéznem egy banki-biztosítói történetet. Csodának éreztem, mert abban a hőségben, úgy, hogy elvileg két intézményben kellett keresgélnem, nem tűnt egyszerűnek a dolog. És láss csodát! A biztosító, ahol indítottam (és ahol soha nem jártam még), egy olyan irodaházban volt, ahol a keresett bank egyik fiókja is székelt (két teljesen külön cégről van szó!), így gyakorlatilag csak ki kellett szaladnom az egyik ajtón, és bemennem egy másikon. Ez - mivel közben adatokat is kellett pótolni a bankból és vagy kétszer ingáztam közöttük- egyáltalán nem tűnt elhanyagolható tényezőnek.
Sikeremen fölbuzdulva felhívtam a gyógyító látót, aki a falat emelte közém és B. közé, hogy mi újság, hogy vagy, stb...Aggódva, hajlandó lesz-e fölszámolni azt a falat.

(lábjegyzet: Azt idő hiányában eddig nem tudtam megosztani veletek, hogy kemény hétvégi meditatív próbálkozásaim igen érdekes eredményt hoztak, többfélét is, pl. körbenézegettem én azt a falat is, sőt, belenyúltam...valami egészen sűrű állaga volt. Én úgy értelmeztem, hogy ott megváltozott a tér-idő szerkezet, ezért inkább nem piszkáltam tovább. És megértettem még valamit: az a fal már nem is B-ről és rólam, hanem a látóról, és rólam szól - a vele szembeni aggodalmaimról, fenntartásaimról...Még egy indok az eltávolításra. Ha már rendezem kapcsolataimat, abba ő is beletartozik.)

A látó igen készségesnek bizonyult; megígérte, hogy leszedi, de megjegyezte, hogy ha belenyúltam, akkor én is képes vagyok a lebontására, sőt, lehet, hogy ezt már meg is tettem.

Attól, hogy mitől óvott meg a Jóisten, majd később számolok be, mert vészesen közeleg a hétvége, midőn szüleim elhozzák kedvenc két darab unokaöcsémet, akikkel 2 teljes napig kényeztetéses gyerekprogramokat szerveztem. Ezen programok szerves része, hogy a gondos nagynéni (azaz én), korlátlan mennyiségű sütit, madártejet, húsos palacsintát stb. gyárt le. Szóval most megyek teasütit készíteni. Pusza!

1 megjegyzés: