2012. június 26., kedd

egy kényelmes zárda

Utolért  a spleen. Sőt: spleen-spleen. Rám roskadt az élet súlyának egytízezrede. Ez már biztos. Tegnap még olyan jó kedvem volt, aztán észrevettem, hogy véletlenül Nap-Szaturnusz kvadrátom van, legalább szeptemberig. És ma rögtön rádöbbentem, milyen méltatlan a magánéletem immár évek óta. Totál mindegy, mit teszek, vagy nem teszek. Akár zárdába is vonulhatnék. Ötletemet nem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Pedig akár széjjel is nézhetnék a komfortosabb rendek között. Persze olyanokkal riogattak, hogy oda nem vihetem be a sminkes smukkomat, se a könyvgyűjteményemet :-))
Az a baj, hogy tisztában vagyok azzal, hogy semmilyen rendbe nem tudnék beilleszkedni - a hosszú távú alázat és dogmák nem nekem valók. Pedig...Így erről sajnos lecsúsztam. Pár évszázada még olyan egyszerűen elintézhették volna a szüleim a sorsomat: bedugnak 8 évesen a nővérek közé, és onnantól kezdve volt világ, nincs világ...még csak eszembe sem jutott volna, hogy lehet élet a füveskerten túl is.
Végül is az életem nem sokban különbözik egy kényelmes zárdától: egy bizonyos ritmusra álltam be, ettől nemigen térek el, csak a barátok, vagy a munka kedvéért...Olyan élőlényt, akire azt mondanám, hogy férfi...nos, nem sűrűn látok. Szokásos ájtatosság helyett relaxált kontempláció (??? - az meg mi?)...
Remény az van, hogy egyszer majd valami maradandót is alkothatok. 
És sokkal, de sokkal jobb az életem, mint pl. azé a kolléganőmé, aki pár napja halt meg, kb. 33 évesen, egy évekig tartó, szörnyű betegség miatt. Azt számolgattam, hogy nagyjából a Szaturnusz első visszatérése hozta számára a gyilkos kórt - és nem értettem, miért vállalta be. Állítólag, ha ennyire hamar megy el valaki, az előre bevállalt dolog. Nem értettem, mert egy csendes, végtelenül szelíd teremtésről volt szó - mit akart törleszteni? És lelkiismeretfurdalást is érzek, hogy míg őt maholnap sírjába fektetik, én itt nyavalygok egészen egészségesen az élet keserűségén. (Ámbár ki tudja, kinek a jobb? Ő most előre siet, és bevárja a többieket, és kiválaszt magának egy sokkal kényelmesebb, mesés életet férjjel, gyerekekkel, boldogsággal...)

Azért jó visszatérni esténként a kényelmes zárdámba. Ma duplán tornáztam: lenyomtam a fél órás erőgépes edzést, aztán ottmaradtam a  táncos ugri-bugrin is. Muszáj volt. Úgy éreztem, a szívem raktárai kiürültek. Reményre, erőre vágytam.

1 megjegyzés: