Természetesen olyan, hogy egy idő után visszafele számolod az éveket - legalábbis a nők szerint ilyen. :-)) Meg eszébe jutsz annak, aki szeret. Esetleg ki is találhat valami kedveset. Van, aki többet agyal a másik szülinapi meglepijén, van, aki keveset. Én a magam részéről mindig is fájlaltam, hogy annyi időt és energiát fecséreltem az exeim ilyen-olyan ünnepeibe, mert cserébe fantáziátlan, bevallottan jól kikalkulált ajándékokat kaptam ("ezt a húsos szakácskönyvet azért vettem neked, mert én úúúúgy szeretem a husit!"; "X.Y. irodalmi bestsellerét azért vettem neked, mert jól átgondoltam, és most ezt szokás venni, vagy Z. borzalmas novelláskötetét, de ez jobban mutat a bölcsész-polcodon"; és "nos, ez a fűszermozsár pont hasznos lesz a konyhádba, bár megjegyezném, hogy még mindig szekérderéknyi fűszert raksz a kajába, és csak vállalhatóóóóó kategória...(3 befalt tányér után)").
Így egy idő után már egyáltalán nem bántam, ha az együtt töltött "hivatalos" időbe nem estek bele névnapok, szülinapok, vagy maga a "szörnyű" karácsony. Mert minek írjak még egy névre szóló mesét, ha helyette egy randa nyakkendővel is elintézhetem az ipsét? És hát - vannak randa nyakkendők ezres, meg tízezres kategóriában is :-))
Szóval, ha jó szülinapi sztorit akartok, akkor el kell érte mennünk a szomszédba:
-----------------------------------------------------
Úgy képzelem, hogy I., Á. férje nagyon letargikus lehetett márciusban. Neje kiutazott a ködös Albionba szerencsét próbálni, neki pedig várnia kellett egy-két hónapot, míg kint biztosabbá válnak a dolgok, hogy felmondhasson itthon és Londonba utazhasson. A napi elektronikus kapcsolat pedig nem tud bizonyos dolgokat pótolni...Így aztán I. hasznosan használta föl a szabad estéket, és lassanként körvonalazódott egy merész terv, hogyan lepje meg majd a hazalátogató Á-t szülinapján.
I. köremailben tudatta velünk, hogy mit is szeretne: ti. leforgatni egy rövidfilmet Á-nak arról, ahogyan a családja és barátai készülődnek a születésnapi partijára, majd levetíteni mindezt egy igazi moziban...Természetesen Á. mit sem sejthet a dologról (ezért nem írtam előtte itt sem az előkészületekről, hiszen ő is olvassa a blogot), késve érkeznek az előre kibérelt vetítőterembe, ahol már a díszes kompánia korábban helyet foglalt, majd a premier után közösen átmennénk egy étterembe mulatozni.
Az ötlet engem teljesen felcsigázott. Soha életemben nem hallottam még hasonlóról sem - de be kell vallanom, hogy először azt hittem, csak én nem vagyok otthon a meglepetés partiszervíz-bizniszben. Végül is annyi mindent kitalálnak az emberek - óriásplakátos lánykérést, ormótlan limuzinos lánybúcsút, ki tudja...lehet, hogy már a mozik is csak úgy tudják magukat fenntartani, ha amatőr filmesek műremekeire adják kölcsön a helyszínt...és az ötlet profira vallott. De, ha jól sejtem, ez a profi I. volt maga, aki ezzel valószínűleg műfajt teremtett - abban ugyanis nem kételkedem, hogy a mozisok szét fogják kürtölni az ötletet, és nemsokára nem csupán a mozisok, hanem a kisebb filmforgató-cégek is fel fognak virágozni kicsiny hazánkban!
Levélben időpontot egyeztettünk, amikor a legtöbb érintett ráér a forgatásra, így egy szép vasárnap délután megejtettük a forgatást...
(folyt. köv.)

Hmmm... láttam már ilyet, csak az lánykérés volt! :)
VálaszTörlésIgen, valóban inspiráló volt az a film, de lánykérést én már így nem tarthatok :) azon túl pedig szerencsére, nem hemzseg a net az ilyen történetektől, így volt lehetőségem rendesen átgondolni és teljesen egyedivé alakítani. Az ottani történéssel szemben ugyanis én "mesét" kerítettem a vászonra, valótlanságot, amely majd később mégis a jelennel kapcsolódik. szóval nem egy az egyben másolás, de az alapötlet, mint mozi-film-meglepetés, nos igen, azok közösek.
Törlés//háttérinformációként, a Palace Cinemas Kft, részéről akivel szerveztük a dolgokat, ő sem hallotta még, hogy hasonló cselszövésben segítkezett volna a mozi, szóval szerencsére még nem "tucat" ajándékról van szó :)