Már-már bohózatba illő, hogyan lesz nekem kesztyűm: Elmentem péntek délután a kollégámék által megadott helyekre; az első egy boksz-szaküzlet volt, ahol egy kedves 70-80 éves bácsi fogadott. Úgy szólított, hogy "lányom" (sic!!!), és felpróbáltatott velem szép, drága kesztyűket. El is beszélgettünk. A bácsi igazán édes volt, de úgy voltam vele, hogy megnézem a másik helyet is - ami egy harcművészeti szaküzlet volt. Az eladó izmos harcművész srác, szintén nagyon segítőkész, és szintén egy minőségi, drága kesztyűt húzott a kezemre. Szóval, felhívtam a kollégát, hogy akkor a felajánlott, olcsóbb kesztyűt szerezzék be, ha lehetséges. Kolléga megadta a barátjának a számot; a másik edzőtársam, aki olyan figyelmes volt, és elejtett egy-két célzást, de mint tudjuk, nős...No jó: ott kezdődött, hogy nem volt hajlandó kiírni a számát, így nem tudtam visszahívni. Mindenképpen erőltette volna a személyes talit, mert ugyebár az ilyesmit célszerű felpróbálni - hiába mondtam, hogy különféle márkájú termékekből a közepes méret pont jó. Amikor bele akartam volna menni, hogy jó, akkor fussunk össze, nézzük meg, akkor meg nyökögött, nem tudott normális időpontot adni. A vége az lett, hogy hosszasan beszélgettünk, és alaposan körvonalaztam, én mit szeretnék, csak hogy tisztán lásson. Ő is beszélt az életéről, és világos, hogy nagyon nem hasonlóak a céljaink. Kezdjük ott, hogy nős. Formailag. Csak a vagyonmegosztást csinálták meg, mert ő nem akar elválni. Igaz, hogy a neje átverte, megbízhatatlan, és az egyik gyerekük gyakorlatilag 18 éves, de...Ő nem akar újranősülni (ez jelenleg, ugye lehetetlen lenne...), meg gyereket sem akar. De szívesen kávézna vele, és csak úgy, beszélgetni. Olyan hosszasan lelkizett, hogy szinte megsajnáltam, ha nem tudnám, hogy nem szabad senkit sem sajnálni, mert azzal nem teszünk jót neki. No, mindegy: itt egy jólelkű fickó; akinek ráment a fiatalsága egy nőre, aki átverte, igaz, azóta megjuhászodott kissé az asszony, de az ilyesmi csak átmeneti...Szóval itt van ez az ember óriási lelki közlendőkkel, és szerintem ő kávézni is azért szeretne, hogy egy némileg vadidegennek kiönthesse a lelkét. Tudom, érzem, elvégre ezért nem szabadultam meg tőle egy órán át. De jó volt, hogy letisztáztuk, ki mit szeretne (azt meg sem említettem, hogy amúgy sem az esetem, de ez nem számít)...Szóval, lelki mindenes lett belőlem.
2012. január 7., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Ismerős... :)
VálaszTörlés