2012. január 11., szerda

avagy: mit is akarok?

Hát, nem titeket húzni, az biztos; csak a netem vacakolt. Néha a "távoli kiszolgáló nem található" - de szerintem inkább a szellem a gépben az oka, aki nem akarja, hogy bizonyos dolgokat idő előtt megosszak másokkal. Vagyis feltételezzük a legjobbakat a  szolgáltatóról!
Nos: beszálltam az autóba...amiben benne ült Őoroszlánsága - mint megtudtam, a pompázatos férfiorgánum tulajdonosa egy magas, annyira nem szívtipró külsejű egyed, aki némileg emlékeztet J. Reno francia színészre. Csak a hangja jobb, mint a magyar hangja...Az gyorsan kiderült, hogy én már annyira fáradt vagyok, hogy nem nagyon bírnék ki egy zajos szórakozóhelyet, így elfuvaroztak minket az Oktogonig, ahol találtunk egy éttermet. Zárásig még pont volt 2 óránk, így meghívott vacsorázni. A bort én választottam - volt képe bevallani, hogy nem biztos, hogy jó bort választana, nekem viszont sikerült, és elismerte, hogy jót rendeltem. Azt hiszem, sok férfi inkább rendelt volna valamit, aztán ha félremegy, az évjárattal magyarázta volna :-))

A kaját viszont ő szúrta ki, úgyhogy "egyenkaját" ettünk, csak én lényegesen lassabban, és nem bírtam megenni az egészet, mert már egyszer ettem kora este. 
Összességében nem tudom, mit írhatnék: furcsa fickó, az biztos. A tipikus nyomozó, aki reggeltől éjszakáig megy, pörög, akciózik. Az élete csakis és kizárólag nagyon gyakorlatias dolgokból áll, és emiatt materialista. Nem azért, mintha nem gondolkodott volna el, hogy "valaminek lennie kell", hanem azért, mert ha reggeltől estig a rosszfiúkat üldözöd, akkor nem marad időd filozofálgatni. A családodra sem marad sok időd. A világnézete, oldalszínezete (amennyiben nekem maradt oldalszínezetem) meglehetősen komplementer az enyémhez képest - ennél angolosabban nem tudtam volna magam kifejezni...khm.
Aztán ott van a bonyolult magánélete: a válófélben levés annyit tesz, hogy 3 hónapja nem él együtt a családjával, de papírt még nem adtak be. Nem tudom, ennek mi a szokásos menete, van-e szokásos menete. De ha egy eljárás kellős közepén lenne, akkor sem lenne kevésbé sebezhető életszakaszában. Ez nem igazán az a helyzet, amiben valaki a  jövőjét tervezgeti, hanem inkább a múltjától próbál szabadulni. Viszont nagyon oroszlános életcéljai voltak anno, és nagyon oroszlánosan meg is valósította őket: lakás, ház, nyaraló, telek, feleség, gyerekek...Egy oroszlán persze tehetős családba nősül (és ezt el is mondja). És most ő akar válni...Bennem ragadt a kérdés, hogy akkor most mik lesznek az életcéljai? Elvileg ugyanis "mindent" megszerzett, amit anyagi értelemben megszerezhetett, amire vágyott...Második ház? Második asszony? Mindent elölről? Vagy ugyanazt elölről? 
Én sem rejtettem véka alá, ki-mi vagyok, mert úgy gondolom, ez előbb-utóbb kiderül. Persze nem úgy hozakodtam elő vele, mint a megszállott ezósok, akik nem látnak tovább a meditáló kör falain! 
És a kapcsolatról alkotott elképzelése is nagyon oroszlános: nem igazán értette, mit értek szellemi összhangon - számára a gesztusok, az odafigyelés a kulcsa a dolognak: hogy mindig figyelj oda a másikra és ezt éreztesd is vele.  Látszik, hogy én elméletből beszéltem, ő meg gyakorlatból.
Nem éreztem szikrát, de valami félelmet igen: azonnal levettem, hogy a ő egy remek példája az egészséges önbizalomnak ill. önszeretetnek. Volt a fellépésében valami nagyon férfias, de igazán férfias. Semmi macsóság, semmi trendis dandység, inkább valami egyszerűség, egyértelműség volt. Ahogy az est befejezésében is: amikor hazavitt, és kiszállt elbúcsúzni, meg akart csókolni. És ekkor történt, hogy én ezt nem engedtem. Egyszerűen bepánikoltam: zavart a sofőr, aki várakozott, a helyzet gyorsasága. Ne itt, ne most!-futott át az agyamon. A mai napig nem tudom igazán, miért reagáltam így. De lehet, hogy csak valami romantikusabbra vágyom. 
Aztán eltelt majd' egy hét, és most este jelentkezett egy sms erejéig - még dolgoznak. Aha. Szóval csak nyom unalmában egy üzit. Próbáltam pozitív és érdeklődő lenni, de amikor megkérdeztem, jól ment-e az ingatlanossal (mesélte, hogy szombaton jön hozzá), arra nem reagált. És az üzenetei egysorosak voltak - így (ismét csak nagyon udvariasan) jeleztem, hogy észrevettem, nem alkalmas, ő nem ér rá, és remélem, hogy egyszer, nyugalmas körülmények között...szerintem nagyon kedves, udvarias, reménykeltő voltam. Egyértelművé tettem, hogy megértő vagyok, de szeretnék vele találkozni.
Nem is tudom: J. érdeklődése anno sokkal egyértelműbb volt. B. mondta, hogy a fickó nagyon fáradt stb, szóval lehet, hogy most ez csak egy életjel volt - de nem várok a dologtól túl sokat (még B. is lelkesebben érdeklődött minden nap, hogy mi van a pasival!). Azért lehet, hogy jó volna megcsókolni, csak úgy kíváncsiságból! :-)) Mi az, amitől annyira félünk...mi az, ami elbizonytalanít...

1 megjegyzés: