Mint jeleztem, olyan dolgok történtek velem, amik elég siralmas irányba vitték a hétvégémet - ezt részben magamnak köszönhetem; aztán megint csak magamnak, mivel valami miatt én választottam magamnak ezt az életet.
A heti előrejelzésnek azonban igaza lett: számtalan "bókot" és álbókot besepertem! A legidősebb bókolóm egy 80 éves néni volt a kórházi gégészeten, aki a hajamat dicsérgette.
A kolléga, aki emelemben nyomul, és hozott pár feledhetetlenül jó hatású csodaszert a bajomra, szintén belecsúszott a sikamlósabb konverzáció nyújtotta örömökbe. Ő nevezett múzsájának. Hát, mit is mondhatnék? Valójában jólesik. Teljesen ártatlan, kedves, semmi tolakodó. A srác amúgy sem az a fickó, aki a tettek mezejére lépne, csak a szája jár.
Nem úgy egy másik kolléga, aki már a múltkor is molesztálta a dekoltázsomat a buliban, és most csütörtökön is csak ismételgette leplezetlen ajánlatait. Arra nem terjed ki a látóköre, hogy rájöjjön: azzal a közönséges stílussal, amit képvisel, akkor sem lenne nálam esélye, ha egy 10-sel fiatalabb lenne és nőtlen. A hitelét tovább rontotta, hogy trágár ajánlataival minden más hölgyet megcélzott 30 és 50 között.
Viszont: elhívott bokszedzésre egy büdös, pasiktól hemzsegő helyre. Ezzel két titkos vágyam is teljesülhet: 1. évek óta szeretnék egy bokszzsákot, hogy a felgyülemlett stresszt és agressziót kiverekedhessem magamból 2. végre belülről is láthatnék egy átlagos férfi edzőtermet. Vagy valamit, ami annál is rosszabb...hm. No mindegy; annyi a lényeg, hogy nagy lelkesedésemben igent mondtam, és közben háromszor utasítottam el az ajánlatát, hogy utána följönne hozzám zuhanyozni...Nem tudom, de én az ilyen ökörségekbe bele szoktam menni: ez egy hatalmi játszma közöttünk. Van ő, és vagyok én. És soha, de soha nem hagyom, hogy ez az alak maga alá gyűrjön! (Muszáj neki megmutatni, hogy akkor se jöhet fel!!!)
Szerintem egy ilyen ember el sem tudja képzelni, hogy mi mindent kaphatna meg, ha olyan figyelmes, udvarias és választékos lenne, mint amilyen GA volt. Persze bizonyára hasonlóan egyszerű nőknél próbálkozott eleddig; csak nem értem, miért nem lát a kebleimen túl, ahol az agyam van?! (húúú, ez aztán a képzavar!!!)
Miközben "vörösödő könyvkölcsönzőm" nagyon is udvarias és baráti levéllel örvendeztetett meg. A hossza nagyon ígéretes, ha figyelembe vesszük, hogy én tömör négy sorban adtam életjelt magamról, míg ő legalább 12-14 sorban reagált rám. Ez általában fordítva szokott megesni: hosszú, lelkes levelemre kapok egy nyúlfarknyi választ. De a könyvével akkor sem haladok, amit sajnálok picit.
A szörnyűség azonban nem ez volt; és noha zugolvasó L-nek és Á-nak már elmeséltem, a levonható tanulságok miatt tiveletek is megosztom...folyt. köv. bej.

kíváncsian várom :)
VálaszTörlés