Nem tudom, mit akar az élet: mégis sikerült ahhoz a tanárhoz bejutnom asztróra, akiről azt hittem, nem indít idén csoportot. Igaz, az első óráról lemaradok, de az nem számít, végül is jártam már két évet máshová. Szeptembertől ismét elsőéves leszek - szeretnék végre egy összeszedett tanártól szép, klasszikus asztrót tanulni - a nyalánkságokat, mint karmaság és egyebek, majd később ráérek összeguberálni más előadóktól.
Más nemigen történt: mivel nem válaszoltam a haverom érdeklődő sms-ére, hogy mikor érek rá a héten (gondosan szombaton dobta rám), így most újabb sms jött tőle. Lehet, hogy megírom, nyaralás előtt nem érek már rá. Ő meg úgyis hazautazik közben. Csak érzem, hogy ez nem egy frappáns megoldás. Mintha csak egy évvel eltoltam volna az egészet. GA-val is mindig "eltoltuk" egy fél évvel a dolgokat. Aztán mindig jelentkezett. Most jó fiú, mert egy éve se híre, se hamva. A haverom soha nem lesz jófiú ilyen szempontból, sőt, megfigyeltem: valójában egyáltalán nem jó, viszont gondosan ügyel a jóság látszatára. Persze lehet, hogy csak egy átlagos pasi, aki képtelen szembenézni önmagával :-))
Már készülődöm a családi nyaralásra: mosok, vasalok.
Holnap megyünk a gyógyítóhoz, akitől vagy sikerül megkérdeznem a kínos zs...-kérdéshez való hozzáállást, vagy sem. Furcsa, de most ez sem izgat.
Szombaton megyek vidéki A-hoz vendégeskedni - két nap fővárosmentesen!!! Igaz, kánikula lesz, tehát napközben úgysem tudunk kimenni, de majd beszélgetünk, főzünk (bár lehet, hogy nem kellene ilyen időben...). Viszek valami filmet is. Ám mi film nélkül sem unatkoznánk egy percet sem :-))
A nagy asztró-kérdés kapcsán felhívtam a napokban zugolvasómat, L-t, és meglepetéssel hallgattam, amint elmesélte, hogy már nem dolgozik a gázosoknál, mert finoman szólva a gázosok nagyon gázosak voltak :-)) Most szobalány(!!!) egy négycsillagos szállóban, több az alapbére, és a vendégek szoktak az ágyon hagyni némi aprót...A meglepetésem valójában megdöbbenés volt: nem tudom L-t fityulában elképzelni! Abban biztos vagyok, hogy nagyon alaposan végzi a munkáját, mert mindenhez csak gondos kézzel tud hozzáérni, de L. alapvetően egy kreatív nőszemély: szappanokat, masszázskrémeket kutyul, mindennek pontosan utánaolvas (eredetileg díszítő szobrász). Számomra L. és vidéki A. a túlélő stratégák netovábbjai - mindketten nagyjából a jég hátán is megélnének, soha semmi nem tudja őket igazán összetörni, és mindig felállnak - azt hiszem, ezzel a tulajdonságukkal pedig lekörözik a legjobb harcművészeket is :-))
L-ről nem sokat írogattam, de annyit érdemes róla tudni, hogy a legrégebbről (tehát középiskolából) megmaradt barátaim közül az egyetlen, akivel jóízűen el tudok beszélni ezotériáról is (és sok minden másról;a többiekkel sok minden másról mínusz ezó)- és az egyetlen abból a körből, aki tudja, hogy blogolok.
Érdekes ez a blogolás: a haverom is kérte anno a blogom címét, de nem adtam meg, mivel már akkor éreztem, hogy ő nem élvezné ezt a sok lelki ömlengést. Ezen kívül full materialista, így valószínűleg idegesítené a blogot át- meg átlengő ezós szemlélet (Na igen, de valójában mit nevezhetünk ezós szemléletnek?). K. barátnőm értékelné az írásaimat, de vele szinte naponta találkozom, ezen kívül most már összes olvasóm ismerheti K. hányatott magánéletét. Mondjuk szerintem K. az, akit ez a fajta szereplés nem zavarna, mert ő is blogolt valaha, meg úgysem írom ki a nevét, de ha mondjuk B. megtudná, hogy írogatok, na ő azonnal érzelmi zsarolásba kezdene - ha meg beleolvasna, felháborodna, hogy miket írok én róla - még ki is kérné magának, hogy rosszul emlékszem, bla-bla. A másik benti barátnőm, kisgyerekes A., (aki B-vel veszett össze egy hülye krapek miatt, ld. tavalyi anyagok!) már más tészta: ő egyszerűen megsejtette, hogy írok. Én meg nem szóltam róla. Csak mosolyogtam.
És életem eddigi férfijai? GA minden sort elolvasna. Lehetőleg többször is, és akkor, mikor a neje garantáltan nem látná. És őrlődne egy darabig, hogy újra felhívjon-e, vagy inkább indítson egy ellen-blogot félrelépegető sorstársai számára. J.? Valószínűleg egyik depressziózós, kádban töltött éjszakája alkalmával bukkan rá valami lehetetlen gugli-kereséssel az oldalra (talán épp a blog címét üti be, mert ő akkurátus férfi!). Olvassa, aztán csak rádöbben, hogy a történet bizonyos részei ismerősek neki. Nagyon. Ettől még több időt tölt majd a kádban depizve, és lehetséges, hogy méltatlankodva fel is hív, hogy miért keltem én az ő rossz hírét? Valamint kijavítaná a tárgyi tévedéseimet úgy történelmi, mint utazási kérdésekben. És lélektársam B.? Neki természetesen nem lenne ideje elolvasni a blogot, hiszen éjjel-nappal dolgozik (naná, hogy nem fogjuk-rá-igazival és esetleges trónörökössel van!). Viszont szenvedélyes nyomozó lélek, így a nem-érek-rá csak egy látszat; már hónapokkal ezelőtt tisztában volt azzal, hogy írok. És titokban el is olvasott. Sőt, mivel képtelen nem beszólogatni, most egy frappáns álnevet keres, amivel kommentelhetne. Különösen a Férjuramra vonatkozó részeket kritizálná meg.
És Férjuram? Nos: a lélektársas könyv azt javasolja, hogy próbáljuk meg kívülről szemlélni az életünket - úgy, ahogy a jövendőbelink látna minket. Az ő szemével. És tegyük mérlegre magunkat: elégedett lenne az illető azzal, amit most lát? Ha nem, akkor változtassuk meg a nemkívánatos tulajdonságainkat, de azonnal - ne várjuk meg vele az igazit! Szeretném, ha ez az íromány egyszer felvállalható lenne előtte, bár tisztában vagyok azzal, hogy végigélni - az írás által- azt az időszakot, amíg Rá vártam, amíg másokat nézegettem, amíg Őt kerestem másokban, vagy éppen lezárogattam dolgokat és intimitásokat osztottam meg a virtuális térrel, olyan intimitásokat, amik nem mi kettőnkkel történtek meg - hát, ez meglehetősen fájdalmas lehet. Amikor Nektek írok - az itt és mostban- mindig megpróbálok hiteles lenni. Olyan lenni, amilyen valójában vagyok. Ez is egyfajta napi mérleg: ma olyannak írod le magad, amilyen tényleg vagy? Bevallod-e a gyengeségeidet? Vagy csak megpróbálsz jónak látszani (az túl kevés lenne)...

Ezt nagyon jó volt olvasni. Nemsokára megérkezel... :)
VálaszTörlés