2010. december 10., péntek

pár kiegészítés

Amit a múltkor nem sikerült befejeznem, de még feltétlenül említést érdemel: igen, nekem volt igazam! Kell az a bizonyos lista is a kívánatos tulajdonságokról (mármint Férjuraméiról). És igen, a többieknek nem volt igazuk, akik mind azzal nyomasztottak évekig, hogy "aki ilyen válogatós, az nehezen talál majd partnert" (B.); meg "apám szerint nincsen ideális, csak az optimálisra törekedhetünk" (K.); továbbá "találkozni találkozhatsz vele, attól, hogy nem diplomás/alacsony/nincs közös érdeklődési körötök/rossz a  fényképe/nem tud két mondatot leírni/stb. (nem kívánt rész törölve)" (Á.). Csak emlékeztetőül: Á. nemrég vált el egy hét évig álomszerűnek mutatott házasságból egy girhes férjezett-nő-fóbiás hülye miatt; K. végre négy év szenvedős pocsolyázás után mer kicsit egyedül lenni és nem ment férjhez másodszor is rosszul; B. pedig sanszos, hogy hálából ment nőül egy amúgy fantasztikus pasihoz (ez K. magánvéleménye), viszont a betegsége óta kompenzálni próbálja nőiességét és emiatt teljesen fölösleges, parttalan, mihaszna játszmákba bonyolódik olyan alakokkal, akik sms-ben szívatják. (Pont tegnap is egy ilyen miatt lelkiztem vele egy fergeteg-partiban, ahova Hinta-palinta úr másfél éve folyamatosan nem fárad le. Mondom neki: nem korrekt ez az ember, ilyet a barátainkkal nem teszünk meg, jelezzük, ha nem érünk rá, nem pedig ellebegtetjük előtte, hogy majd jövünk meg jelentkezünk. Mi lett erre B. reakciója? Idézett engem a fickónak elküldött sms-ben...Pedig azt is megmondtam, hogy az ilyesmit úgy általában lereagálni sem érdemes. De nem, B-nek muszáj kimondania az utolsó szót! De szívem, ez csak játszmázás...Mmm, klikk, elküldi. Mintha a falnak beszélnék!) 
Amúgy nem azért írtam ilyen kiakadósat róluk, mert azt a  röpke 3-4 évet sajnálom, amit "majdnem"-emberekre áldoztam. Csak szeretném, ha kicsit tovább látnának az orruknál bizonyos helyzetekben. Mondjuk K. mostanság elég jó úton halad. Á-val nem szoktam beszélgetni, de hallottam, rossz korszakát éli. B-re meg képtelenség hatni, mert egy Bika-Oroszlán.
Tudom, alapvetően nem arra kellene törekednem, hogy "ráhassak", mert mindenkinek joga van a különbejáratú ballépéseihez. Csak kommentárok nélkül kéne szeretnem őket, de nekem még ez is nehezemre esik...Van hová fejlődnöm.

Listát fogok írni a fickókról, akiknek meg kell bocsátanom, és akiket le kell vágnom magamról. J., B. és GA lesznek a dobogósak. Bár GA csak a hiúságomat sérti, jól tudom, hogy ő valamiféle speciális energiahorgonnyal akaszkodik belém, máskülönben már önmagától levált volna rólam. A legjobban B. fáj. Ma is elkezdett valahol fájni nekem, pedig nem vagyok belé szerelmes, mégis mély haragot szoktam érezni, és bizony néha kéjes elégtételt érzek, mikor elképzelem, hogy hány nővel fog még gallyra futni; vagy éppen melyik nőcske fogja elvenni őt és belekényszeríteni magukat egy kilátástalanul boldogtalan házasságba. Ugyanakkor minden ilyen képzelgés után lelkiismeretfurdalásom van: 1. mert alapvetően csúnya dolog ilyenekre energiát pazarolni 2. önmagamat fosztom meg valami sokkal szebbtől. Ilyenkor szoktam a gondolataimat Férjuramra és közös, felhőtlen jövőnkre terelni. De valahol az is haladás, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gyűlölet milyen mély gödröt tud lelkünkben ásni.
Szóval döntöttem: levágom magamról ezeket az alakokat, mert helyet szeretnék csinálni Férjuramnak, és azért is, mert meg szeretnék bocsátani mindenkinek. No és azért is, mert belefáradtam abba, hogy a sorsom ellen küzdjek.

1 megjegyzés: