Nézzük csak: mennyi lesz 7x7 (perc)?...Nem, nem, nem, nem 49, mert az nem 7x7 volt, hanem 8x10, a hölgyek javára. Kolléganőm unszolására elmentem (vele) egy ilyen gyorsrandira; gondoltam, kezdődjön jól az október, meg - ha már ez a társkeresős oldalasdi nem jött be-, akkor valamit tegyek az ügy érdekében azon túl, hogy ábrándozom. Bevallom, szörnyen stresszeltem előtte: attól tartottam, hogy kekeckedő alakok borzalmasan hülye kérdéseket fognak feltenni. Vártam azt is, hogy el fogok veszni a sok kikent-kifent úrinő között. Aztán azon is stresszeltem, mit vegyek fel, amiben még jól nézek ki, de az én stílusom, szintem. Régen annyira egyszerű volt! Azok a füstös rock-kocsmák, ahova jártunk, nem túl illusztris tagságukról voltak híresek, a csóró egyetemista lányoknak elég volt egy feszes sztrecspólót beszerezni; jó cicásra, vastagon kifesteniük magukat. Visszanézve: köszönhetően jellegzetes hajkoronámnak akkoriban leginkább egy hajasbaba, és egy cicababa keverékének tűnhettem. Az ember lánya vonaglott kicsit a táncparketten, és meg is volt az aznap esti - részeg- áldozat. Visszagondolva (és olvasva akkori naplómat) sajnos egyáltalán nem használtam ki az összes bulikban, könyvtárban, egyetemen adódó lehetőséget - mindig túllelkiztem a dolgokat.
No, tegnap kihasználva a száraz időt, meg azt, hogy nem hajnalban indulok, szoknyát húztam, meg egy nagyon csinos, ápol-és-eltakar pulcsit. Diszkréten kisminkeltem (egy bizonyos kor felett, ugyebár már arra törekszünk, hogy minél fiatalabbnak tűnjünk, és nem csak bemázolunk valami sötétet a szemünk fölé - bár pont péntek este nézett egy fiatal lány kb. 7 évvel fiatalabbnak; gyakorlatilag smink nélkül is...)...Elég hiteles voltam. Szoktam így is öltözni, a sminkem gyakorlatilag már egy bejáratott rituálét követ...igen.
A hideg zuhany az volt, hogy a legtöbb nő, asztaltávolságból nézve, egyáltalán nem viselt sminket! Maximum egy spirált. Nem baj; végül is minden nő máshogyan fejezi ki nőiességét, én amit spórolok a szoknyaviselésen, azt behozom az alapozóval és a parfümjeimmel. :-))
Úgy saccoltam, hogy az izgalom majd nagyjából a harmadik embernél fog alábbhagyni, és ez így is lett. Illúziók nélkül mentem el: úgy gondoltam, nevetek egy jót...Végül is, ennél a randitípusnál az egyetlen szűrő az életkor; a matematikai esély arra, hogy itt találd meg életed párját, szinte a nullával egyenlő. De én nem vagyok matematikus, ugyebár?
Összességében sokal pozitívabb élményben volt részem, kellemesen csalódtam. Hm. Lehet, hogy máskor is elmegyek, bár a szervezőlány szerint sikerült egy ritka minőségi eresztést kifognunk; ennél sokal keményebb arcok szoktak megjelenni.
De lássuk a fiúkat, hiszen ezért vagytok itt, vagy nem?
EGYESKE: Csapott vállával, nagyjából 160 centisen (székről nehéz tippelnem), odavánszorog. A foga alatt motyog, látszik, zavarban van. Én, szintén lányos zavaromban átváltok riporterbe: a rövidke idő alatt csak a miért vagy itt, nagy-e a baráti társaság típusú kérdéseket sikerül feszegetnünk. De az is majdnem csöndbe fullad. Mintha hosszúnak is tűnne az a hét perc...Azonnal tudom, ő nem az én emberem.
KETTESKE: Magas, csinos arcú fiú. Azt hiszem, a legjóképűbb a csapatban; kár, hogy túl vékonydongájú az én ízlésemnek. Viszont cserébe kedves, udvarias. Az a céltudatos, alapos Bak-típus. Van benne valami szexis - el tudnám képzelni, hogy egy könyvtár mélyén elkapom a grabancát...De ez a fiatalság bája! Informatikus, és most közgazdásznak tanul. Úgy érzem, vele szívesen beszélgetnék még - de ez az érzés másnapra némileg lanyhult. Most kicsit úgy látom, más dimenziókban mozoghatunk. De őt azért bejelölöm.
HÁRMASKA: A magas, sajnálatosan szintén túl keskeny vállú, karakteresen csúnya férfi - markáns kézfogás, határozott fellépés, a nyolc úriember egyik seniora. Pénzügyi vállalkozást indított nemrég. Ő tudja, mit akar kérdezni. Mikor kiderül, hogy járok edzőterembe (igen, újra elmegyek, csak a program letisztulását vártam meg), átnyergel az utazás témára. Igen, én a világot is körbeutaznám, vallom be, az anyagi akadályokat kevésbé. Viszont a rövidke hét percben (igen, itt rövidnek éreztem!), jól elbeszélgetünk Portugáliáról. Őt is bejelölöm.
NÉGYESKE: Külsőre a várva-várt. Nem olyan szépfiús-kisfiús, mint Ketteske, hanem az a jófajta harmincas. Jóképű, de nem nyálas, klassz keretnélküli szemüvegben, és az első, akinek széles a válla...Sajnálatosan mire hozzám ért, elunhatta, hogy mindig ugyanazt mondja magáról, ezért azzal kezdi, biztosan hallottam, amit az előző asztalnál mondott (nekem éppen szünetem volt; ugye, ha több a nő, mint a férfi, akkor jár egy kis pihi...). Tiltakozom: Nem szoktam hallgatózni! (amúgy is éppen kolléganővel beszélt, duplán udvariatlan lett volna)...Négyeske nagydumás: az Ikrekre jellemző beszédesség kissé elfajzott verziója: mellébeszél, hogy mivel foglalkozik. Nagyjából azt tudom meg, hogy éppen autót vesz, él Angliában is, szeretne gitározni (ez szíve vágya - no nekem van egy gitárom, mondom), és nemsokára meglesz a pilóta-vizsgája...Ez ugyan mínusz, mert rettegek a repüléstől, de azért adok neki egy esélyt, hátha ő is bejelöl.
ÖTÖSKE: Újabb informatikus (a nyolc pasiból gyakorlatilag négy az...vajon miért?) Sajnos ezt szóvá is teszem. Ti. azt, hogy nem lepődöm meg: az informatikusok éjt-nappallá téve a gépeik előtt ülnek (gyakorlatilag ezért keskeny a válluk is, de ezt nem említem). Ő persze nem ilyen. De feltesz egy hülye kérdést: mit mondanék el magamról. Na, erre nem készültem...ööö, én, kérem szépen, fejlődőképes személyiség vagyok! (Hát, ez roppant idétlenül hangzik). Újabb rossz pontokat szerzek nála - úgy érzem - pedig jó pasi lenne, két gyerkőccel (ez kissé rémisztő)...mégsem. Nem jelölöm be, mert szinte érzem a zsigereimben, hogy ő sem fogja ezt tenni.
HATOSKA: Végre egy újabb széles váll, tömör izomgyönyör! Nem szépfiú, de igen erős, Kos-szerű kézfogással. Fogtechnikus. Bumm. Azonnal fájni kezd az összes fogpótlásom. És hosszan, igen hosszan elemzi a fogtechnikusság mibenlétét: ez egy manufakturális jellegű ipar: csak részmunkákat végeznek, mert olyan nincs, hogy valaki ugyanolyan jó legyen a fémekben, mint a kerámiázásban...A végén elmondja, hová valósi - ugyanabból a városból jött, mint J.! És amúgy ő hisz a tündérmesékben, ez lehet, hogy rossz. Annyi időm van, hogy közöljem: ez nem rossz, mert az ember nem alkudhat meg a párja esetében: végül is egy levegőt fog vele szívni még vagy 50 évig! Mindazonáltan nem jelöltem be.
HETESKE: Milyen különös, hogy ő lett az én hetesem! Távolról már néztem, milyen jóképű - talán B-re emlékeztet, de mégsem egészen. Csapott váll, és közelről több ránc, mint feltételeztem volna. Gyönyörű, világos szem, ami mosolyog, de van benne valami fájdalmas is...Sokkal komolyabb, mélyebb. Halkan beszél, kiderül, hogy elég keveset alszik, de hasznosan tölti az időt, ne képzeljem azt (mit?), sokat segít a nővérééknek, mert ott három gyerek van, és a sógora beteg (ez roppant titokzatos, mért mond valaki ilyet azonnal?) Aztán kisül, hogy valami ökomenikus keresztény gyülibe jár, ami nem is annyira gyüli, de ne gondoljak rosszat. Kissé össze-vissza: élt Angliában (ő is?), meg kutatnak, mindenfélét, nanotechnológia...Egyre zavarosabb a dolog; akár nyájas dílernek is gondolnám, ennyi zavaros, furcsa dolog hallatán, de akkor nem adná meg a gyülekezet elérhetőségét. Merthogy a hit-témára lecsapok. Úgy fogalmaz meg dolgokat, ahogy egy kutató fizikus szokott Istenről, teljesen gyakorlatiasan, és ez jócskán felizgatja a szellememet. Nem az az elszállt gyülis (bár, ki tudja?). Az aktív, személyes tapasztalású transzcendens témákba megyünk bele, de túl kevés az idő...Ő az egyetlen, aki azzal búcsúzik, hogy reméli, lesz még alkalmunk beszélgetni. Én is, mondom, és bejelölöm - természetesen. Kár lenne, ha kiderülne, hogy mégis bigott vallásos. De érzek valami titkot, valami nagyon személyes titkot benne, ami emögött a hit mögött lappang.
NYOLCASKA: Hááát...Képzelj el egy olyan 36-ot, aki 46-nak néz ki - csupa ránc a csúnya arc. Kamionsofőr. De nagyon választékosan beszél, mégis, Heteske után kissé túl egyszerű. Nem. Írni sem igen tudok mit róla.
Hogy mit szeretnék? Hát, ha a bejelöltekkel tudnék még beszélgetni, bár szívem mélyén érzem, hogy hiába lenne jó Négyeske, aki gyakorlatilag minden paraméterben megfelelne; valószínűleg mi nem kerülhetnénk egy hullámhosszra. Heteske kissé zavaros, de nagyon szimpatikus, Hármaska meg csak külcsín és utazás, ami maximum szabadidős tevékenységekre jó. Ketteske pedig olyan kis fiatal, és ártatlan...Jó így ábrándozni, de lehet, hogy egyik sem jelölt be.

Izgatottan olvastam. Olyan jól írsz, hogy láttam magam előtt az egészet. Nem is tűnik olyan rossznak ez a rapidrandi.
VálaszTörlés