2014. május 13., kedd

eltűnt végleg

Nincs kedvem írogatni. Az eltűnt ideális pasiról sem. Most elkezdtem lépéseket tenni afelé, hogy kiderítsem, miért nem tudok fogyni; bár lehet, hogy csak falánk vagyok - de azért nem árt egy kivizsgálás, elvégre a testünkért is felelősek vagyunk.
Közben vidéki A. 26-szor is megszüntette legutóbbi blogját, így róla sem fogok többet hallani - és ha lesz új blogja, akkor valószínűleg engem arról sem fog értesíteni.
A sors különös fintora, hogy lefogadom, ő azt hiszi, én írtam le, mint barátot - holott ő lépett le, saját kérésre, és én megírtam neki, hogy amikor úgy érzi, jelentkezzen. Nem tette, csak írt valami megjegyzést az egyik bejegyzésemre. De nem nekem írt privátban, meg nem azt írta, hogy szeretne újra találkozni velem, hanem, hogy reméli, nem írtam le, mint barátot - ez konkrétan az egyik barátnő-gyászolós bejegyzésem volt. Ilyen egy igaz barát: én ne írjam le, de rám sem szar...(ez most egy cinikus megjegyzés volt)
De lehet, hogy ő akarta így. Vannak emberek, akik csak életünk egy szakaszában kísérnek el bennünket.
Még mindig nem regisztráltam föl társkeresőzni, pedig most már tudom, hogy nekem kvázi kötelező lenne, mert én akkor lehetek hiteles, ha nem adom föl...Jó kis duma az asztró-tanártól, nem? Már értem, miért nem akaródzik megtennem: mert ezt kellene tennem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése