Csak a pontosság kedvéért: nem csak fosással, hányással, és tetvészkedéssel teltek a d...-i szép napok, vidéki A. mással is szórakoztatott engem: egyfelől ismét betekinthettem szövevényes magánéletébe - szövevényes alatt azt értem, hogy őt körbedongják az ilyen-olyan férfiak, kiknek ilyen-olyanságát jó alaposan megtárgyaltuk. Bár meg kell jegyeznem, hogy legújabb választottja végre elnyerte az én tetszésemet is - mind külsejében, mind a róla hallott történetek alapján messze felülmúlja a többieket (a pszichopata fejű exe pl. a mai napig zaklatja A-t; és a többiekről sem mondható el túl sok jó...)
A. nagyon odafigyel mindenre: szerinte engem is tök sok férfi nézett meg (többségében nyugdíjas öregurak, de A. szerint az öreguraknak még nagyon klasszikus az ízlésük...:-))
Azért volt egy nagyon mókás intermezzo: egyik este elvitt egy sörözőbe, ahol volt színjátszós társaival találkoztunk. A társaságban megjelent egy házaspár is: a közel 50 éves intelligens, értelmiségi párból a hölgy rendkívül excentrikus, magamutogató, ámde kissé leharcolt külsejű volt, míg a férje egy roppant sármos mérnök. Odaálltam a hölgy elé bemutatkozni - zöld ruhácskában, korallszínű körmökkel, kibontott hajjal...Épphogy megfogtam a hölgy kezét, aki bemutatkozott, és gyorsan közölte, hogy "ő pedig a férjem". Akire addig amúgy rá sem pillanthattam, mert az a két pillanat annyira volt elég, hogy a hölgyre mosolyogjak. Azért a férje díjazta a neje kirohanását; volt egy megfelelő időben elejtett megjegyzése, miszerint ő a "nőies nőket" kedveli...Cö-cö-cö. Vidéki A. ezen nagyon jót mulatott, én Bimbi-babának éreztem magam, aki anyuci körömlakkjai között matatott, és túllőtt a célon...Nem baj, a körömlakk marad, amint befejeztem a nagytakarítást! (ugyanis az teljesen lerombolta finoman reszelgetett körmöcskémet).
Egyik nap elmentünk E...-be sétálni, és addig sétálgattunk, míg nőcis szandálkában megmásztuk a bazilika kupoláját a maga szerény 600 lépcsőfokával...Vidéki A. állandóan képeket akart készíteni, a leánya nem mindig (vagyis szinte soha...). Értem én A-t, értem: saját bevallása szerint neki nincsen sok kapcsolódása a "külvilággal", illetve jobb lenne úgy fogalmazni, hogy a nagyvilággal - egy kisvárosban éldegél a kislányával, egy faluban tanít - az összes kultúreseményt az iskolai ünnepségek és falusi bálok teszik ki. Másra amúgy sem lenne ideje, mert teljesen kizsigerelik a munkahelyén. Így marad az Fb., és azon keresztül az ismerősökkel tartott kapcsolat - idézetek kipakolása, chatelés, meg skype-olás révén. Ha az Fb-t nevezhetjük társasági közegnek, akkor A. sokkal nagyobb társasági életet él, mint én. (Amikor majd lesz új gépem, akkor ahhoz szerzek én is skype-ot; és van legalább 3 személy, akivel így ingyen tudok majd beszélgetni!!! Annál több nem is kell, mert mindhárom nő, és nekünk nőknek, ha ingyen van, akkor be nem áll a szánk...:-))
Én nem vagyok Fb-párti, nem is vagyok rajta. Úgyis csak esténként kapcsolom be a gépet, és akkor nem azzal szeretném tölteni az időmet, hogy az Fb. faliújságját olvasgatom.
Utolsó nap pedig elmentünk sétálni egy horgásztóhoz, ami nagyon hangulatos hely - van mellette egy bányató is, oda sajnos nem jutottunk ki, pedig annyit láttam, hogy gyönyörű tiszta a vize. Örülök, hogy A-ék közelében ennyire klassz helyek is vannak, mert így pár perc alatt ki tudnak jutni a természetbe.

De utálom a szóellenőrzést! Nem tudod eltüntetni? "Kérjük, bizonyítsd, hogy nem vagy robot" - behalok... XD
VálaszTörlés